Rumini egy kisegér, nem amolyan lyukat rágó, macskától félő háziasszonyok réme, hanem olyan, mint egy igazi kisfiú. Egérváros kikötőjében őgyeleg és csavarog, (a történet elején még apátlan-anyátlan utcagyerek, aki nagyra vágyik) s a helyi egérbandához szeretne tartozni. A bandába szerencsére nem veszik be, viszont felfogadják őt hajósinasnak a Szélkirálynő nevű tengerjáró vitorlásra, és innentől nincs megállás. Kezdődnek a kalandok. Amúgy jóravaló, agyafúrt, mindenre kíváncsi és rettentő jó kedélyű lurkó. Meg persze kicsit lusta, és imádja az édességet. Szóval olyan srác, akivel könnyű összebarátkozni, vagy olvasás közben azonosulni.
- Hogy született meg a figura, mi vagy ki inspirált?
- Lilla lányom öt éves volt, amikor egy hosszú nyaralás alatt eszembe jutott a tengerjáró egerek története (Lilla egész nap újabb és újabb meséért nyúzott, és ez a történet kapóra jött, mert folytatható volt, tehát nem kellett mindig új szereplőket kieszelnem). Annyira megszerette, hogy onnantól kezdve állandóan Ruminit kellett mesélnem. Évekig. Akkor is, ha éppen semmi kedvem nem volt hozzá. Így jött az ötlet: karácsonyra leírok neki pár kalandot, hogy felolvashassuk, és akkor ő is boldog, és nekem sem kell improvizálnom, ha túl fáradt vagyok. Csak éppen nagyon belejöttem a kalandok bonyolításába, és sehogy sem tudtam befejezni, inkább újabb és újabb fordulatok jutottak eszembe. Így a tervezett öt-hat epizódból húsz hosszú fejezet lett. Ezt később (nem sokkal a megjelenés előtt) még eggyel bővítettem.
- Lányod volt tehát az első olvasó, most pedig már az egész ország olvassa Rumini történeteit. Milyen volt a visszhangja a könyvnek?
- Az olvasó gyerekektől nagyon lelkes reakciókat kaptam - és kapok folyamatosan. Úgy tűnik, sokaknak okozott igazi élményt, izgalmas kalandot a könyv. Nagy örömömre, még szülőktől is kaptam köszönőlevelet, amiben azt mesélik, hogy az eddig olvasni nem akaró gyerek esténként a Ruminire bukott fejjel alszik el.
- Ennél nagyobb dicséret nem is kell egy írónak, s ez már szinte sejteti is, hogy lesz folytatás.
- Igen, nemrég fejeztem be a Rumini 2-t, aminek címe: Rumini Zúzmaragyarmaton. Ezen most dolgozik Kálmán Anna illusztrátor, és remélhetőleg még idén ősszel megjelenik. Az első részből pedig egy magyar producer felkérésére rajzfilm-forgatókönyvet írok angolul, és nagy reményeink vannak arra, hogy külföldi koprodukcióban talán tényleg el is készülhet majd a film.
- Az IBBY díj viszont már nemcsak terv, ez már a kezedben van. Mit jelent számodra az elismerés?
- Bevallom váratlanul ért ez a nagy kitüntetés: rettentően meghatódtam, és nagyon boldog vagyok tőle. Az embernek - főleg a pályája kezdetén nagyon fontosak a szakmai elismerések, méltatások. Megerősít abban, hogy jó úton járok, és érdemes gyerekkönyv-írással foglalkoznom. Egyébként pedig, mivel ez a díj egy nemzetközi szervezet (International Board on Books for Young People) hatvan országban ismert és megbecsült kitüntetése, talán segít abban is, hogy külföldön is felfigyeljenek rá.
- Korábbi mesekönyved, amely jóval kisebbeknek szól a Panka és Csiribi is hatalmas siker lett, most a Rumini is besöpörte a legnagyobb elismerést. Várható-e még újabb mesehős, aki szintén hasonló babérokra tör?
- Folyamatosan dolgozom új és régi meséken egyaránt. Nemsokára megjelenik a Panka és Csiribí harmadik része (címe: Tündérvárosban), és még rengeteg új tervem van. A Könyvhétre jelenik majd meg "A Tejúton tilos biciklizni!" , ami egy nagy óvodásoknak-kisiskolásoknak készülő kalandos mesekönyv. Kicsit olyan, mintha bevezetés lenne a kalandregények világába - kicsiknek. Bojti és Tücsök (egy kisiskolás fiú és egy ovis kislány) összevesznek a játszótéren, és addig rángatják Bojti biciklijét, amíg az hirtelen el nem ragadja őket. Végigszáguldanak a Tejúton, és egy ismeretlen bolygón pottyannak a földre. Ahhoz, hogy hazajussanak, végig kell járniuk a Bátrak útját, ami átvezet egy csomó furcsa és veszélyes helyen: Homokországon, Kőországon, Növényországon, Árnyékországon, Vasországon és Fordított országon. Mindenütt izgalmas kalandok és kemény próbatételek várják a gyerekeket, akiknek bizonyítani kell bátorságukat, jó szívüket, becsületességüket, és persze a barátság próbáját is ki kell állni. Gévai Csilla olyan gyönyörű illusztrációkat készített, hogy azt hiszem, ritkán születik ilyen gyönyörű mesekönyv!!!
- Ki ihletett az írásban, melyik regény hatott rád, vagy hat rád?
- Rengeteget olvastam régen - és most is igyekszem minél többet. Gyerekkoromban a kalandregényeket faltam, kedvencem volt Mándy Iván Robin Hoodja, és Dumas-tól a Három testőr, de gyakorlatilag minden izgalmasnak ígérkező gyerekkönyvet végigolvastam, amihez hozzájutottam. Imádtam a népmeséket is, és Rejtő Jenő összes műveit. Felnőttként (a felnőtt szépirodalom mellett) találtam rá a Gyűrűk urára és Ende könyveire, és bizony, hiába is titkolnám, a Harry Potter könyveket is szeretem. Egyébként egyik perverzióm, hogy nagyon szeretek színdarabokat olvasni - olvasás közben pedig rögtön meg is rendezem az olvasott jeleneteket.
- Könyveidben az illusztrációk is nagy jelentőséget kapnak.
- Nagyon fontos, hiszen nem csak abban segít, hogy a szövegben leírt figurák, helyszínek, események életre keljenek, hanem megkönnyíti a gyerekeknek az olvasást, ha van hová kipillantani, megpihenni, ábrándozni a fekete betűk tengerében. Ez a kisiskolásoknak - márpedig ők a Rumini fő olvasói - még nagyon fontos kapaszkodó. Ráadásul Kálmán Anna rajzai szerintem nagyon jól visszaadják a történet hangulatát.
- Térjünk vissza egy kicsit a Ruminihez, amelyhez egy pályázatot is írtatok ki, a Nagy Rumimi Pályázatot. Milyen volt a fogadtatása, lehet már tudni valamit az eredményről?
- Sok-sok pályamű érkezett, nagy örömünkre. Rengeteg rajzot, fogalmazást, társasjátékot küldtek a gyerekek, de akadt, aki Rumini-römit vagy plüssből varrt Rumini figurát készített. Terveink szerint május közepe táján lesz a hivatalos eredményhirdetés és díjkiosztó, a legjobb pályaművekből kiállítást szervezünk a Csodák Palotájában, és - még pontosan nem tudom milyen formában - az internetre is felkerülnek majd a díjnyertes alkotások.
