Benedek Elek 1859. szeptember 30-án született, azaz éppen 147 éve, ami igaz most nem kerek évforduló, viszont születésnapjához igazodik a Népmese napja, amely szintén szeptember 30-a.
Benedek Elek Kisbaconban született, Székelyföldön, ahol diákéveit is töltötte, majd Székelyudvarhelyen tanult tovább, nyelveket tanult, s tagja lett az önképző körnek. Érettségi után Pestre jött, ahol tanárnak készült, de igazából író szeretett volna lenni. Korábban gyűjtött népköltészeti alkotásait Gyulai Pálnak mutatja meg először, akinek tetszett a gyűjtemény. Ezután egyetemi tanulmányait félbeszakította, s újságíró lett.
Innentől kezdve az írásnak élt, s folyamatosan jelentek meg művei, gyűjtései: 1885-ben jelent meg a Székely Tündérország, ami már önállóan írt meséket is tartalmaz, hat évvel később pedig a Székely mesemondó. Az igazi vállalkozás azonban az öt kötetben megjelenő Magyar mese- és mondavilág, ami a Millenium ünnepére készült (1894-96). Fontosnak tartja, hogy magyar népmesét adjanak a gyermekek kezébe, mert a mese a nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja a gyermekek elé. A gyermekirodalom művelése számára misszió, ő volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő is.
A népmese gyűjtések mellett jelentősek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek. Novellái, regényei: Katalin, Uzoni Margit, Mária, Huszár Anna, valamint a magyar nemzeti múltat népszerűsítő írásai: A magyar nép múltja és jelene, Hazánk története, Nagy magyarok élete.
Mint újságíró többféle lap munkatársa, majd szerkesztője lett. (Nemzeti Iskola, Néptanítók Lapja, Az Én Újságom, Jó Pajtás, Cimbora stb.)
Élete alkonyán visszatért szülőföldjére, ahol fáradhatatlanul küzdött tovább elképzeléseinek valóra váltásáért. Munka közben érte a halál 1929. augusztus 17-én. Az utolsó három szó, amelyet kért, írói végrendelete: - ? fő, hogy dolgozzanak."
