Egy ismerősöm pár évvel ezelőtt súlyos harcokat folytatott kamaszodó gyerekével, hogy márpedig ő nem vesz neki mobiltelefont. A küzdelem végül mobiltelefon vásárlással zárult le, akkor még feltölthető domino kártyával. A kislány persze órákig telefonált, sms-ezett, majd döbbenten vette észre, hogy lejárt a telefonja. Ekkor lépett be a szülői szigor, hogy bizony majd a saját zsebpénzeden veszel új kártyát, s meggondolod, hogy mennyit és kivel beszélgetsz. Ez is egyfajta nevelési módszer, valaki viszont kitart a szigor mellett, mások pedig csak iskolán kívül engedik a telefonálást. Mi a megoldás? Egyáltalán van-e megoldás?
Újhelyi István kormánymegbízott közös kampánnyal szorítaná vissza a gyermekek mobiltelefon-használatát. Célja eléréséhez szeretné, ha a pszichiáterek és a mobiltársaságok és természetesen az iskolák is csatlakoznának a kampányhoz. Az iskolákban már fokozatosan szorítják vissza a mobiltelefonok használatát, hiszen a telefonálás határait csak a minimális illem határozta meg. Így előfordulhatott az is, hogy a gyerek mobilja óra közben szólalt meg, vagy sms-eket küldöztek egymásnak a gyerekek. A legújabb házirendek szerint a gyerekek csak szünetben kapcsolhatják be a telefonjukat, s ha óra alatt használná, akkor azt már büntetik is. (Persze a megengedett határokon belül.)
A mostani felhívásban a kormánybiztos viszont nemzetközi kutatásokra alapozná a szigorítást. Ezek szerint a gyermekek nyolc-kilenc éves korukig mindenképpen veszélyeztetettek, de egyelőre nem tudni, vajon nem csak azért-e, mert életük során tovább használják a telefont, mint a készülékkel csak felnőttkorban megismerkedők. A jelentés hatására az egyik brit cég máris kivonta a piacról az ennek a korosztálynak kifejlesztett készülékét.
A hazai kutatók egyelőre csak nagyobb elővigyázatosságot ajánlanak, amíg nincsenek megbízható és több labor által ellenőrzött eredmények. A pszichológus viszont nem a fiziológiai károsodást említi elsőként, a fiatalok körében főként a túlzott kötődést, a normális kapcsolattartás hiányát kifogásolja, s egyedi mérlegelés ajánl arra, hogy az állandó elérhetőség biztonságát vagy a káros következmények kockázatát vállalják-e.
Tavaly decemberben egy elismert, angol sugárvédelmi szakemberekből álló testület nyilvánosságra hozta a mobilhasználat egészségügyi kérdéseivel foglalkozó tanulmányát. A végkövetkeztetés: gyermekek esetében alkalmazzuk az elővigyázatosság elvét. Sir William Stewart, a bizottság vezetője kijelentette, nyolcéves kor alatt nem ajánlott a rendszeres mobilozás.
"Az angol testület két legfrissebb szakmai kutatás eredményeit is figyelembe vette. Egyrészt az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO és az Európai Unió 2000 óta dolgozik egy közös kutatási programon. Ebben járványtani módszerekkel vizsgálták az agydaganat gyakoriságát a mobilozók körében ? mondta Thuróczy György, az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézet főosztályvezetője.
Az első két országjelentés tavaly jelent meg. Dániában nem találtak összefüggést a daganatok kialakulása és a mobilok által kibocsátott hullámok között, Svédországban azonban azt mutatták ki, hogy aki legalább tíz éve használ mobilt, annál négyszer nagyobb a hallóideg-daganat kialakulásának kockázata." A sugárbiológus azonban hozzátette, két ország adataiból még nem szabad következtetéseket levonni, a többi eredményt is meg kell várni. Ráadásul a svédek következtetéseit is óvatosan kell kezelni, hiszen tíz éve még nem minden készülék volt GSM rendszerű, voltak nagyobb teljesítményű telefonok is.
"A másik jelentés, amelyet az angol testület figyelembe vett, egy hároméves, 2004 decemberében lezárt program. Ebben tizenkét európai laboratórium eredményeit összegezték. A vizsgálatok során sejttenyészeteken vizsgálták a mobiltelefon jellegű sugárzások hatását. A záró jelentésben a kutatók azt a megállapítást tették, hogy a DNS bizonyos mértékig károsodik ezektől a sugaraktól"? ismertette az eredményeket Thuróczy György.
Az angol szakértők három ok miatt tartják a gyermekeket a legveszélyeztetettebb csoportnak. Egyrészt a gyerekeknek, különösen a nyolc-kilenc év alattiaknak, még más a fejmérete és fejstruktúrája, így telefonálás közben más lehet az elnyelődés. A másik indok általánosabb: a fejlődő szervezet mindig érzékenyebben reagál a káros hatásokra. És végül a kicsik jobban ki vannak téve a sugárzás veszélyeinek, hiszen egész élettartamukra kivetítve feltétlenül nagyobb dózist fognak kapni, mint az, aki felnőttként kezdett el mobiltelefont használni. Így, amíg nincsenek megbízható és több labor által ellenőrzött eredmények, jobb az elővigyázatosság.
Hallva ezeket az érveket, eredményeket elgondolkozhatunk azon is, hogy vajon milyen a magyar mobilkultúra? Ha a gyerek úton-útfélen azt látja, hogy szülei, rokonai folyamatosan telefonálnak, még azt sem nézve, hogy étteremben vannak-e, vagy épp egy beszélgetés közepén, akkor mit várunk el a gyerekeinktől. Ebből a szempontból vizsgálva a dolgokat, először is nekünk, felnőtteknek kell megváltoznunk, s csak utána követelhetjük meg a gyerekektől az illedelmes viselkedést, a kultúrált mobilhasználatot.
