A mosógép méretű Impactor óránkénti 37 ezer kilométeres sebességgel találta telibe az üstökösmagot, míg a másik szerkezeti elem, a FlyBy (Elrepülő) folytatta útját, miközben fényképezte társa szándékos elpusztítását. Az egyik felvételen jól látható az ütközés okozta porfelhő. (Az előzetes becslések szerint 10 méter mély, 100 méter átmérőjű kráter keletkezett a becsapódáskor, de a valódi méreteket csak később lehet pontosítani.) Becsapódása előtt maga az Impactor is fotózott, utolsó fényképét az ütközése előtt 3,7 másodperccel készítette.
A becsapódást szabadszemmel nem lehetett megfigyelni, de tudósok és csillagászok földi és a világűrbe telepített óriásteleszkópokkal figyelték a becsapódást. A kísérlet azt a célt szolgálta, hogy elképzelhessük milyen is lehetett 4,5 milliárd éve a Naprendszerünk.
Az emberi kíváncsiság elengedhetetlen feltétele a tudomány továbbfejlődésének. Hiszen a szakemberek eddig is tudták, hogy miként fest egy üstökös felszíne és környezete, de azt még nem, hogy mi van odabent. Márpedig az üstökösök porban, jégben gyakorlatilag fagyasztva konzerválták a Naprendszer kialakulása idejéből, négy és fél milliárd évvel ezelőttről való anyagokat. Ezek megismerése felbecsülhetetlen értékű adatot szolgáltathat arra, miként született meg szűkebb kozmikus környezetünk.
Egy pár érdekes adat a becsapódásról:
A Tempel 1 csaknem 40 ezer kilometer/óra sebességgel utazik a világűrben a Nap körüli elliptikus pályáján.
A Deep Impact a becsapódó egysége és az elrepülő egysége 140 millió kilométerre volt a Földtől.
A rádiójelek 7,5 perc alatt teszik meg az utat oda és újabb 7,5 perc alatt vissza.
Jelent-e bármilyen veszélyt a Földre nézve ez az űrakció ? például azért, mert a becsapódás eltéríti pályájáról a Tempel 1-et, s emiatt az valamikor majd keresztezi a Föld pályáját?
A NASA szerint ez nem lehetséges: a Tempel szemszögéből ennek annyi a jelentősége, mint amennyi egy utasszállító és egy moszkitó találkozásának.
