Hogy vajon ez az állítás igaz-e, s hogy a Csodaceruza folyóirat mennyiben befolyásolja ezt a kultúrát, arról Sándor Csillát a folyóirat főszerkesztőjét kérdeztük.
- A Csodaceruza első száma 2001-ben jelent meg, azóta mi történt a gyermekirodalomban?
- Magyarországon nem sok minden történik, külföldön ezzel szemben pezseg a gyermekirodalmi élet. Sajnos idehaza óriási lemaradásban vagyunk. Nem győzünk elég programot kitalálni, újabb és újabb ötleteket megvalósítani, amelyek élőbbé, izgalmassá, érdekessé, fontossá teszik ezt a területet. A legnagyobb gond az, hogy gyermekkönyvkiadásunk is nehéz helyzetben van. A kiadók kevés pénzből működnek, igazán jó szakmai műhelyek létrehozásához nincs elegendő forrásuk. Hiányzik az összefogás, a gyermekkönyvek népszerűsítése érdekében létrejövő kezdeményezések, fesztiválok, díjak alapítása, az írókat sincs ami ösztönözné az alkotásra.
- Hogy tud a folyóirat ebben a helyzetben segíteni?
- Mi a magunk területén sok mindent kitaláltunk és elindítottunk. Például konferenciát szerveztünk a Magyartanárok Egyesületével arról, hogy milyen kötelező és nem kötelező olvasmányok szerepelnek vagy szerepelhetnek a magyartanításban. Megalapítottuk a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületét, úgy éreztük, fontos létrehozni a gyermekkönyvalkotók érdekvédelmi szövetségét, hiszen rengeteg tennivaló van Magyarországon mind az új gyermekkönyvek létrehozása, mind a művészi illusztrációk megbecsülése terén. Sajnos a magyar gyermekkönyvkiadók ritkán élnek azzal a lehetőséggel, hogy a mai kor szellemiségének megfelelően modern és egyedi könyveket hozzanak létre, olyanokat, amelyeket a gyermekek és szüleik szívesen a kezükbe vesznek, azért mert igényesek, ötletesek, humorosak, és a fantáziának tág teret hagynak.
- Hogy látod, mi a teendő, hol kellene elkezdeni vagy folytatni a gyermekirodalom presztízsének növelését?
- Nagyon sok teendőnk van e téren. Még mindig nem hoztuk létre a gyermekirodalmi kutatóközpontot, amely összefoghatná és koordinálhatná a teendőket. Nagy a lemaradás a gyermekirodalmi kutatásban. De rosszak a tapasztalataink az oktatásban is, a pedagógusok általában nem ismerik a legújabb gyermekkönyveket. Ezek sok esetben el sem jutnak az iskolákba, esélyük sincs arra, hogy legalább az ajánlott könyvek listájára felkerüljenek. Az Oktatási Minisztériumban nincs olyan részleg, ahol gyermekirodalommal foglalkoznának, ez a terület nem tartozik sehová. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán belül sem találunk speciálisan ezzel a területtel foglalkozó szakembereket. A kérdésre válaszolva tehát olyan bizottságot kellene létrehozni valamelyik minisztériumban, amelyik kifejezetten a gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozik, átlátja, felismeri és segít megoldani olyan kérdéseket, amelyek ennek a területnek a fejlesztését segíthetik.
- Ebben a helyzetben a Csodaceruza folyóirat is sok mindenben segíthet, de vajon milyen is ez az újság?
- A folyóirat kettős célt szolgál: a szakmai jellegű, komolyabb írásokkal azokhoz szól, akik nyomon követik a gyermekirodalom változásait. A rövidebb, színesebb, magazinba illő cikkek pedig inkább azokhoz a szülőkhöz, akik tudatosan odafigyelnek arra, hogy olvasóvá neveljék gyermekeiket. A folyóiratban fontos teret szánunk az illusztrációknak. Minden lapszámban bemutatunk egy illusztrátort, akinek az alkotásaival nem minden esetben találkozik az olvasó. A folyóiratnak weboldala is működik, itt a legfontosabb eseményekről és érdekességekről értesülhetnek az érdeklődők. A Csodaceruzát interneten keresztül is meg lehet rendelni, de kapható az újságosoknál és némelyik könyvesboltban is
