Mert megérkezett Amerikából a szuper produkció, rengeteg kísérővel, árussal, akik nem beszélnek magyarul, de irdatlan magas ár van rájuk írva, hogy mennyibe kerül egy popcorn hercegnős dobozzal, vagy egy csodaforgó, amely még pörög is, és szintén hercegnős. A hatalmas Arénában igazi jégpálya, a nézőtér teli ? persze csak csajokkal, s talán így is hirdethették volna a bulit, hogy belépés csak lányoknak, hiszen ez a disney hercegnős műfaj csak a lányokat érdekli.
Az előadás pontosan 7-kor kezdődik, Micky és Mini a színpadra lép, s a megszokott szinkron hangjukon köszöntik a nézőket, röviden elsorolják, hogy ma este kik fognak fellépni, s máris indul a mesedömping. Mert igen dömping, az első felvonásban ugyanis a hercegnők színe java felvonul. Jázmin, Arielle, Belle, Csipkerózsika, Hófehérke és még Mulan is előkapja kardját- bár ő nem hercegnő. A hercegnők meséit mindenki ismeri, s talán erre is építettek a rendezők, hogy a mesék ismertek, minek is meséljük el az egészet elejétől a végéig. Elég, ha csak a konfliktust mondjuk el, egy kicsit belekezdünk a megoldásba, de a végkifejletet elhagyjuk. Így lesz Jázmin történetének vége ott, hogy végre megtalálja Aladdint, de nem kelnek egybe, Csipkerózsika elalszik, de nem ébreszti fel a herceg, Ariellért a tengeri boszorkánnyal is háborúzik Erik herceg, de Ariellt megmenteni már nem látjuk, Hófehérke az üvegkoporsóban fekve csúszik ki a színről, Mulan pedig csak harcol, dehogy kivel és hogyan, az sem derül ki. Egyedül Belle története fejeződik be, ahol a szörnyeteg visszaváltozik herceggé és boldogan korcsolyáznak tovább. A szünet előtt viszont egy össztánc erejéig mégis visszatérnek a szereplők, mindegyik herceg egy-egy csókkal felébreszti hercegnőjét, s a közös táncban a rendező feloldja a konfliktust. Jobb később, mint soha.
Az előadás második felében viszont egy teljes mesét ? Hamupipőkét - adtak elő, amelyet szintén pontosan kezdték, s azok akik épp a büfében álltak, vagy máshol nem értek be időben, így a mese első öt percét sokan nem élvezhették. Hamupipőke meséje szintén a rajzfilm szerint játszották le, ugyanazok a dallamok, helyzetek, párbeszédek, mint a filmben.
S ha már a dallamoknál tartok, akkor mindenképp szeretnék egy pár szóban itt kitérni a dalokra. Ezek a dalok is mind ismertek a filmből, s egyéb forrásokból, mondhatni az egész aréna közönsége énekelhetné a dalokat, de nem teszi. Viszont a korcsolyázók éneklik, azaz eltátogják a szöveget, igaz egy kukkot sem értenek belőle, s mikor á-t kell énekelni, ők éppen becsukják a szájukat és fordítva. Nem tudom miért nem marad mindenki a saját kaptafájánál. A táncos táncoljon, az énekes énekeljen.
A Disney On Ice díszlete, jelmeze viszont lenyűgöző, ámulatbaejtő, egyszóval olyan disney-s. Van itt hatalmas forgó kastély, gyönyörű hosszú hajú hercegnők, gyönyörű hercegnős ruhák, aranyos törpék, magától mozgó orsó, igazi varázspálca, repülőszőnyeg, korcsolyázó elefánt, igazi tök hintó, csodás lovakkal és tüzijáték és látvány a köbön. Csak nézünk mint a moziban, mindenki gyönyörűen táncol, korcsolyázik, hatalmas ugrások itt nincsenek, flikk-flakkos megoldásokat nem vettek bele a koreográfiába. Itt csak hömpölyög a mese, az amerikai disney cirkusz.
S itt egy pillanatra hagy szóljak hazánk jégszínházáról egy szót, amelyről pár héttel korábban már írtam egy pár sort. A Pinocchio története magyar előadása szerintem felveszi a versenyt a Disney csodával, nemcsak a díszletek, a jelmezek terén, hanem a tánc és korcsolyázó tudás terén is. Sőt, - lehet, hogy elfogult vagyok, - de nekem a Pinocchio sokkal jobban tetszett, talán csak azért, mert ez egy történet, s volt rendes eleje, közepe, vége.
Ebben a Disney mesében inkább azt éreztem, hogy minket is beszippantott a nagy amerikai gépezet. Beszippantotta a gyerekeket, a felnőtteket, s mégha azt is éreznénk a nézőtéren, hogy itt valami nem stimmel, minket beetettek, minket itt nagyon átvernek, akkor azt vesszük észre, hogy erre sincs időnk gondolni, mert már benne vagyunk a mókuskerékben. Az anyukák folyamatosan kattogtatják a fényképezőgépeiket, bár semmi értelme, a gyerekek boldogan tapsolnak a törpék indulójára, s szájtátva nézik Hamupipőke aranyló ruháját.
A színpadi gépezet sikeresen beindult, a mese visz minket, s mikor vége az előadásnak, akkor eszmélünk, hogy ez a két és fél óra nem szólt semmiről, nem láttunk semmivel sem többet, mint egy átlagos bábszínházban, vagy színházban, csak annyi volt a különbség, hogy mindezt jégen adták elő.
Mindenesetre a száguldó Pr-cirkusz jól működik, a jegyek már előre elkeltek, az emberek özönlenek, s nézik ámulva az élő Disney-filmet.
