Vissza a ?civilizációba?
A történet hősnője az Ausztráliában élő, tizenéves Avalon. Születése óta vidéken él szüleivel, akik hippi múltjukat nem feledve természetközeli, a nagyváros minden káros hatásától mentes életet álmodtak családjuk számára, s ha ez nem lenne elég, mind az apa, mind pedig az anya tanár, sőt Avalon tanárai, ám ő ennek "ellenére" elégedett az életével, iskolájával, családjával, éppen ezért éri sorscsapásként anyja vágya, aki egy új állás (és a pénz?) bűvöletében feladja régi álmait, kiragadja a családot a megszokott környezetből és a nagyváros ismeretlen dzsungelébe viszi.
Avalont a lehető legrosszabbkor és legrosszabbul érinti a változás: a vidéki iskola zárt, biztonságos közegében már kivívta a maga pozícióját, elismert, szeretett tagja a közösségnek ? most mindezt fel kell adnia, és újra kell kezdenie a beilleszkedést egy ismeretlen helyen. S ha mindehhez hozzágondoljuk, hogy milyen bonyolult egy kamasz érzelmi világa, mennyi önértékelési problémával kell megküzdenie, hogyan próbál kedélyingadozásai, lázongásai között életben maradni, láthatjuk, hogy a pedagógusszülőnek a lánya szempontjait figyelmen kívül hagyó döntése milyen meggondolatlanul önző volt. Bár alakulhattak volna jól is a dolgok ? akkor valószínűleg nem beszélnék ilyen elítélően az anyáról ?, az élet és a regény dramaturgiája úgy hozza, Avalonnak nem sikerült túl jól az első napja az új iskolában. És a második sem, és az első hete sem, a többiről nem is beszélve?
Az új iskola diáktársadalma sajátos, íratlan szabályok szerint működik. Avalon érkeztekor ezek az erővonalak már kirajzolódtak, az ő feladata az, hogy megtalálja a helyét a rendszerben. Szerencsétlenségére csinos, okos, jól sportol, ám a hozzá hasonló helyi lányok nem a bandatagot, hanem a riválist látják meg benne. Elég csak egy szende pillantás valamelyik izmos focistára, máris elindul a pletyka: az új lány el akarja venni a pasijainkat.
A kirekesztést erősíti, hogy már az első naptól kezdve internetes rágalmak indulnak útjára Avalon személyéről, később pedig egyre piszkosabb pletykák kelnek életre, s mint a pletykák általában, egyre harsányabb színűre színeződnek. A névtelen blogok és kommentek, a chatszobák arctalan mocskolódói elérik, hogy az egész iskola ferde szemmel nézzen a jövevényre, amitől hősünk minden egyes, az iskolában ? sőt otthon a számítógépe előtt ? töltött órája rémálommá válik. Az egész iskola persze túlzás, mert egyfelől a tanárok semmiről nem tudnak (különös módon elszigetelten élnek, és a diákok viselt dolgaikról fogalmuk sincs), másrészt akad néhány olyan autonóm, kritikusan gondolkodó diák (a szörfösök és a kitaszítottak), akik nem ezek alapján ítélik meg Avalont. Az újonnan jött lánynak végül ? bármennyire szeretne is normális, átlagos barátokat ? a lúzerek kitaszított társaságával kell beérnie. Közös bennük, hogy Avalonhoz hasonlóan mindannyian céltáblái a menők nem egyszer tettlegességig fajuló hecceléseinek.
A hecc nem vicc
Az erősebb, hogy erejét, bátorságát maga és társai számára bizonyítsa, belerúg valakibe. Nem sokat kockáztat, ha ez a valaki amúgy sokkal gyengébb, megfélemlített, képtelen a védekezésre. Nem bátorság ez, hanem kíméletlen erőszak, a magukat különbnek gondolók erővel is nyomatékot adnak felsőbbrendűségüknek. Hallani ilyen szituációkról nemcsak a külföldi, hanem egyre több magyar iskolában is. A tanárok sajnos sokszor csak akkor veszik észre ezt a tanulói brutalitást, lelki és fizikai terrort, amikor az már túl késő. De mi lehet az oka annak, hogy az áldozatok nem kérik családjuk, tanáraik segítségét?
A Behálózva erre is magyarázatot ad. Avalon azért nem fordul a szüleihez, mert attól fél, hogy ők túlreagálnák a helyzetet. Büszkeségében maga szeretné megoldani a problémát, fél, hogy gyengének látszana ? s így még inkább kitaszítanák ?, ha anyucival, apucival az igazgatóhoz menne. A szülők észreveszik, hogy gond van a lányukkal, de ő valamilyen ?mesével? mindig megnyugtatja az aggódó felnőtteket, közben pedig magányosan vergődik a névtelen bejegyzések és üzenetek, a folyosói pletykák és a gúnyos beszólások hálójában. Ráadásul újdonsült barátai ? akikkel sikerül elfogadtatnia magát, és akiket ő is elfogad ? is azt tanácsolják neki, hogy ne vegyen tudomást a többiek rosszindulatáról. Mintha ez olyan könnyű lenne!
Légy úrrá!
Kate McCaffrey nyomasztó hangulatú regénye letehetetlen olvasmány. Minden egyes fejezettel újraéled az olvasó reménye, hátha sikerül Avalonnak ebben a lehetetlen társaságban helyet találnia, ám a szerző egyáltalán nem olyan optimista, mint a széplelkű, naiv olvasó. Kíméletlenül a tragédiáig vezeti a cselekményt, szerencsére azonban nem elégszik meg ennyivel, kiutat is kínál hősének és az egész iskolának ? néhányaknak megadatik a lehetőség a változásra, a csukott szemmel járó felnőtteknek pedig a látásra. Ám van, amit nem lehet jóvá tenni?
A cselekmény feszessége mellett külön felhívnánk a figyelmet a könyv nyelvezetére. A Behálózva fiatalokról szóló könyv fiatalok számára a fiatalok nyelvén. A szöveg szikrázó feszültségéhez szókimondó szövegek párosulnak, mind az internetes bejegyzések, mind az indulatokkal teli párbeszédek sajátja az irodalom alatti nyelv, melyet csak először érzünk oda nem illőnek, később már nem a szóhasználaton
döbbenünk meg.
Névjegy
Kate McCaffrey: Behálózva.
Animus Kiadó, 2010.
