A BM Duna Palota második emeleti színházterme előtt több száz, színes csomagolópapírba bugyolált csomag várta december 21-én délután, hogy egy kis örömöt lopjon azoknak a gyerekeknek a szívébe, akiknek ezen az ünnepen nem adatott meg a felhőtlen ünneplés és a tornyosuló ajándékhegy ígérete. A hátrányos helyzetű családok egyfajta mentsváraként a Baptista Szeretetszolgálat 2004 óta évente vállalkozik arra, hogy sok ezer cipősdoboznyi ajándék formájában összegyűjti és eljuttatja a rászoruló családoknak, gyerekeknek az ország ilyen módon manifesztálódó szeretetét. És bár idén úgy tűnt, hogy az adakozókedv a tavalyihoz képest alábbhagyott, az utolsó néhány napban megháromszorozódott az addig összegyűlt dobozok száma. Hatezerről így több mint 18 ezerre ugrott a számláló, amely elsősorban a különböző intézmények - cégek, iskolák - adományáradatának tudható be. A Duna Palota színháztermébe lépve a bejárat előtt kisebb piramist alkotó dobozáradat után mosolygó, várakozással teli gyereksereg fogad.
Egy pillanatig azt hiszem, akad még szabad hely, ám az üresnek vélt, bordó bársonyszékek másik oldalára kerülve konstatálom: bizony ezek az ülések pöttöm kislányokat és kisfiúkat rejtenek - nem minden üres, ami annak látszik. Nem is baj, hiszen így a fal mellől figyelhetem az apróságok - Levente Péter "égbőlpottyant" műsora által kiváltott - heves reakcióit. A színész-rendező az illendő köszönés bemutatásától a bejgligyúrásig mindent bevet, hogy igazán örömteli legyen a közös ünneplés, Rácz Gábor az Égből pottyant mesék jól ismert dallamaival ízesíti a ropogósra sült produkciót, míg Habók János bűvészmutatványaival csal őszinte csodálkozást a gyerekek arcára. Természetesen nem marad el a vállalkozó szellemű lurkók színpadra csalása sem, a tizenéves Kitti és a 4-5 éves Norbi néhány percre egy rögtönzött meskete anyukájává és apukájává avanzsál. Hétmérföldes csizma és boldog családi idill: az egyik mint a mesében, a másik remélhetőleg nem csak abban. Levente Péter kézrátéttel búcsúzkodik mindenkitől, ami a végszó illúzióját keltve sarkall minden gyereket a kabát rohamos felkapására: az izgatott gyerekek nagy elánnal tülekednek a kijárat felé, így a cipősdoboz-Kánaán hattyúi képe már az akció keretein belül megrendezett rajzpályázat eredményhirdetését is majdhogynem meghiúsítja. (A zene és hangzavar közepette azért eljut az ajándék a nyerteshez.)
Az előtérben kisebb káosz alakul ki, a csillogó szemű gyerekek izgatottan keresik a saját koruknak megfelelő dobozokat - hiszen az ajándékcsomagokon fel van tüntetve a "célközönség", azaz, hogy milyen nemű és korú gyereknek szánták. És bár rengeteg csomag érkezik, a szeretetszolgálat egyik önkéntesétől, Kormos Endrétől megtudom: a 10-12 éves és az afölötti korosztály meglehetősen szűkölködik az ajándékokban. A legtöbben a fiatalabbaknak állítanak össze ajándékpakkot, így sokszor nehéz orvosolni a hiányt. Az önkéntesek ennek ellenére igyekszenek megoldani a problémát, és elhárítani az olyan veszélyeket is, mint például az ünnephez nem méltó ajándék. Meglepve hallom, hogy akad olyan is, aki szakadt, használhatatlan ruhát, vagy éppen péniszalakú bögrét tesz a csomagba. Ennek elkerülése érdekében a szervezet segítői hatalmas munkával nézik végig az összes dobozt. Az eredmény pedig magáért beszél: bár a gála délutánján a legtöbben szatyrokban és a kezükben viszik magukkal a bontatlan csomagokat, akad, aki lelkendezve mutatja szüleinek a frissen szerzett játékautót, vagy éppen Barbie-t.
A tömegben éppen mellettem szedelődzködik a színpadról már ismerős Kitti: édesapja elárulja, lánya elég sokszor megfordul a színpadon, mivel klarinétozik, korábban pedig néptáncolt is. "Színpadfüggő vagyok" - mondja Kitti nevetve. A gálán megjelent gyerekek egyébként a nagycsaládosok közül kerültek ki, akiknek meghívásában a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Családjóléti Szolgálat is közreműködött. Lassan kiürül az épület, a szeretetszolgálat "angyalai" pedig nekiállnak elpakolni a megmaradt ajándékokat. Elégedett és mosolygó, dobozokkal egyensúlyozó gyerekek szállingóznak lefelé a lépcsőn, megkönnyebbült és hálás szülők terelgetik őket hazafelé. Mégiscsak kerül ajándék a fa alá - több mint 18 ezer rászoruló gyereknek lehet olyan karácsonya, amelyre érdemes lesz emlékezni.
