Ebben az Egérmesében egyáltalán nem egy szürke kisegér kalandjait ismerhetjük meg, már csak azért sem, mert a történet főhőse Prézli, a kis egérgyerek - ellentétben mindenki mással - barna bundát visel. Váratlan vendégként bukkan fel Egérfalva "postaláda városában": egy nagy esőzés sodorta el véletlenül, ámbár lehet abban némi szándékosság is, mivel egércsapdák és egy vérszomjas kandúr keserítette korábbi életét.
Mindazonáltal bátor vállalkozásnak tűnik egy újabb egérfőhőssel vágni neki a gyerekkönyvpiacnak, különösen a túl sokat nem mondó "Egérmese" címmel, amiből szintén nem kevés látott már napvilágot versként vagy meseként, könyvben és filmen egyaránt. Buzay István bájos, gyermeki grafikái azonban kézbe vetetik a kötetet, s ha valaki belelapoz, beleolvas - mi több, próbára teszi a célközönségnél -, akkor már semmi vész. Gáti Éva - akit elsőkönyves fiatal anyukaként mutat be a kiadó - igazán ért a gyerekek nyelvén. Meséje hamar belelopódzik a gyerekbuksikba, és minden bizonnyal a szülőgeneráció is kellemesen szórakozik majd, amikor a kukoricabefőttről, a fürtös szirompuffancsról, Herbert von Nuss Kamralyuk Cinfóniájáról, vagy az "Egértelmező" szótárban szereplő morzsaanalízis cinkoszkópról olvas. Mert leginkább esti közös olvasáskor működhet jól ez a könyv. Tökéletesen alkalmas arra, hogy megmosolyogtassa, elbájolja, s álomba ringassa a gyerekeket.
