Az Én, te, ő egy 2002-es francia dokumentumfilm, melyet annak idején a magyar mozikban is láthattunk. A történet középpontjában egy egytantermes, falusi iskola áll, ahol egyetlen osztály működik - a tanító bácsi, Georges Lopez egy tucat, négy és tíz év közötti gyereket próbál összefogni úgy, hogy közben az eltérő életkori sajátosságokat sem hagyja figyelmen kívül.
Ez alapján érthető, hogy az iskolában nemigen vannak hagyományos tantárgyak, Lopez inkább az életre próbálja felkészíteni a gyerekeket. A kis csoport tagjai ugyan megtanulnak olvasni, írni, számolni, de sok időt töltenek a tantermen kívül is: tanárukkal kirándulni, piknikezni járnak, sőt van, hogy palacsintát sütnek vagy épp meglátogatják a nagyobb gyerekeket a környéken található középiskolában.
A dokumentumfilm nem csak az ábrázolt téma bensőségessége miatt tud hatni a nézőkre, de a rendező jó érzékkel választja meg a filmes eszközöket is: míg más valószínűleg izgő-mozgó kézikamerával vágott volna neki a témának, addig Nicolas Philibert a klasszikus film hagyományait tartja szem előtt. Hosszú és gondosan megkomponált jelenetekben gondolkodik, azt szeretné elérni, hogy a néző teljesen elmerüljön a gyerekközösségben.
Az átérzés, a filmbe való beilleszkedés könnyen meg is történhet, hisz a játék vagy tanulás (vagy persze játékos tanulás) közben filmre vett gyerekek egyáltalán nem zavartatják magukat, teljesen természetesen viselkednek a kamera előtt. A rendező erre a hatásra még rá is játszik azzal, hogy nemigen formál verbális véleményt, hagyja, hogy a képek magukért beszéljenek.
A hangulatot csak a tanítóval készített interjúrészletek törik meg, amikre viszont szükség van a jobb megértés miatt. Ugyanígy vannak olyan gyerekek, akiknek családjával is megismerkedhetünk, láthatjuk, hogy a lurkók hogyan mozognak az otthoni környezetben. Jó érzés ide is bepillantani, olyan, mintha az egész falu a szerint működne, amit a tanító az osztályteremben hirdet: szépen élni csak közösségben, egymást segítve lehet.
Az Én, te, ő - az IMDb tanúsága szerint - nyolc filmes kitüntetésben részesült, melyek közül a legjelentősebb a César-díj és az Európa-díj. Az elismerés és a kritika figyelme nyilván nemcsak a szakmai ügyesség miatt illette a filmet, bizonyára közrejátszott ebben a téma fontossága is.
