A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum az első múzeumok közé tartozik Magyarországon, amelyik az ún. élménymúzeumot próbálja megvalósítani, méghozzá teljes sikerrel. Már maga az is élmény, hogy Szentendre mellett (onnan 3 km-re), egy hatalmas mező közepén, domb oldalában és egy kis patak mellett kószálhatunk. Tavasztól-őszig, reggeltől-estig nem lehet kifogyni a látnivalókból és a tevékenységekből, és ez még egy közönséges hétköznapra is érvényes. Hétvégeken, és kb. havonta egyszer pedig különösen izgalmas fesztiválokat rendeznek, amikor már kevés is a 9-17 óra közötti nyitva tartás. Legközelebb pl. Szüreti Sokadalom lesz (szept. 11-12.)
De miért is érdemes idejárni, immár 30 éve? Elsősorban a régi magyar népi építészetet, népművészetet és a paraszti életet ismerhetik meg a látogatók. A szabadtéri múzeum területén, a tervek szerint, az ország 10 nagy tájegységének tárgyi világát mutatják be: ebből már elkészült öt, és folyamatosan épül a többi is. A kiállítás első része (a Felső-Tiszavidék tájegység) 1974-ben nyílt meg, majd nemsokára a Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, az Alföldi mezőváros, utoljára a Bakony-Balatonfelvidék. Most épül a Dél-Dunántúl tájegység, és előbb-utóbb elkészül az Észak-Magyarország, a Felföldi mezőváros, Közép-Tiszavidék és az Északkelet-Magyarország.
A gyerekek ? jöjjenek szüleikkel, vagy iskolai csoporttal ? rengeteg dolgot tanulhatnak és tapasztalhatnak itt, amire máshol alig van alkalmuk. A hagyományörző programok és kismesterségi bemutatók régi, már lassan kivesző tevékenységeket és eszközöket keltenek"életre". (Tesz-vesz múzeum, Szombati Szöszmötölés, Muzsikáló Vasárnapok, Pénteki Praktikák, Ízes Csütörtök ? e programcímeket olvasva kedvünk lenne egy egész hetet ott tölteni.)
A városi gyerekek ma már alig találkoznak háziállatokkal, jobban ismerik az oroszlánt meg a krokodilt mint pl. a szamarat. Berendeztek hát egy állattartó tanyát is, ami az egyik legnépszerűbb látnivaló a skanzenben. Az ólakban és karámokban csacsi, kecske és az ősi magyar állatfajták, mint a rackajuh, mangalica disznó, szürkemarha tűrik békésen a gyereksereg hangos érdeklődését.
Kevés magyar múzeumhoz építettek igazi játszóteret, de itt ez is van: egy tágas völgyben, csupa természetes anyagból készültek a játékok, hinták és mászókák.
Egy másik domb oldalán, egy igazi amfiteátrum (körívben, lépcsősen kialakított nézőtérrel) várja a közönséget, a nyári időszakban színházi előadással, zene- és táncműsorral.
Az erdei tisztásokon fából ácsolt padok és asztalok vannak, ha magunkkal hozzuk az uzsonnát, ott elkölthetjük. De a skanzen életéhez hozzátartozik, hogy régi ételekkel kínálja a vendégeket. A jászárokszállási Fogadóban (Alföldi mezőváros tájegység) stílusos környzetben, igazi cseréptálakban szolgálják fel a népi specialitásokat. Nagyon kedvelt az izsáki pékműhely: miközben válogatunk a helybensült rétesek, pogácsák és perecek között, körbenézhetünk egy réges-régi pékműhelyben. Máshol, az egyik Kisalföldi épületben pedig friss, illatos mézeskalácsot lehet kapni.
Különben a higiéniai szolgáltatásokra sem lehet panasz, ivókutak, angol WC mindenütt elérhető a skanzen területén. Nagy gondot fordítanak a kellő tájékoztatásra, a hatalmas területen mindenütt térképek és információs táblák segítik a tájékoztatást. Külön említést és dicséretet érdemel, hogy a vakokra és csökkentlátókra is gondoltak, számukra kerámia makettek, és Braille-leírás próbálja érzékeltetni a látnivalókat.
A lelkes szervezők nem fogynak ki az ötletekből, nagy szeretettel várják a látogatókat, különösen a gyerekeket, akiket szeretnének igazi múzeumlátogatókká nevelni.
http://www.skanzen.hu
