Látványos, habkönnyű szórakozás
1975-ben készült a Menekülés a Boszorkány-hegyről, amelynek remake-jét március 26-tól láthatjuk a hazai mozikban. A filmet természetesen jócskán felturbózták a kor igényei szerint, így az alkotók leginkább a látványos akciójelenetekre helyezték a hangsúlyt - amik ettől függetlenül eléggé stilizáltak, vagyis a gyerekek is jókat izgulhatnak rajtuk. Vér szinte nem is folyik a filmben, a cselekmény viszont annál pergőbb, végig leköti a nézőt. Igaz, ezenkívül nem sokat ad, úgyhogy ne legyenek nagy elvárásaink, ha nem akarunk csalódni.
Már a főszerepet is egy vérbeli akciószínész, Dwayne "The Rock" Johnson játssza, akinek körülbelül kétféle arckifejezése van - ebben a filmben a gyerekszereplőknek sincs sokkal több, de egyrészt nem is a mély karakterábrázolás volt a cél, másrészt ők már bizonyítottak jobb szerepekben. Anna Sophia Robb a Híd Terabithia földjére című fantasyben, Alexander Ludwig pedig az Ébredő sötétségben játszott főszerepet.
A Boszorkány-hegyben egy idegen bolygóról érkezett testvérpárt alakítanak, akik teljesen úgy néznek ki, mint a földi kamaszok, csak épp jóval modorosabban beszélnek, a készítők szándéka szerint azért, mert szuperintelligensek. Miután űrhajójuk lezuhan, egy Las Vegas-i taxisofőr fuvarozza őket, miközben a kormány emberei mellett egy földönkívüli bérgyilkos, valamint - a taxis korábbi ügyei miatt - a maffia is a nyomukban van. Kezdődhet tehát a hajsza egy olyan gépezetért, amellyel a gyerekek szülőbolygóját és a Földet is meg lehet menteni.
Akad egy-két logikai bukfenc
A történet természetesen happy enddel zárul, de addig számos kalandon esik át a kis csapat, amely idővel egy ufókutatóval is bővül, aki - mit ad isten - egy csinos nő, épp a taxisofőr zsánere. Az mondjuk kezdettől fogva nem világos, hogy az űrlényeknek miért van szükségük földi segítségre, hisz a fiú meg tudja változtatni a molekuláris szerkezetét, így szinte semmi nem árthat neki (ehhez képest mindig a taxis verekszik meg mindenkivel), a lány pedig képes mások gondolataiban olvasni, így a legagyafúrtabb pszichológiai csapdákat is kikerülhetnék.
De persze nem lenne a dologban semmi izgalom, ha csak simán bejutnának a Boszorkány-hegyi titkos katonai bázisra, úgyhogy képességeiket csak néha használják - akkor viszont igen látványosan, szépen kivitelezett trükkökkel. Más kérdés, hogy a film képi világa elég unalmas, hisz minden esetben pontosan azt kapja a néző, amire számít. A hegyek közötti elhagyatott tanya pontosan olyan szürke és kopott, Las Vegas pedig pontosan olyan fényes és nyüzsgő, mint ahogy elképzeltük, illetve ahogyan ezerszer láttuk már.
Mindenesetre a Boszorkány-hegy követi a Disney családi filmjeinek hagyományát (melyekből jócskán kaptunk annak idején), vagyis jól elszórakoztat abban a másfél órában, amíg tart, de túl mély nyomot nem hagy bennünk. És még folytatás is jöhet, hiszen az eredeti mozihoz is készült, Visszatérés a Boszorkány-hegyre címmel.
