Gyerekeink számára különösen izgalmas élmény a szabadtéri művelődés, az én gyerekem és barátai legalábbis így gondolják. Mert akkor nem kell annyira csendben lenni - mondják. Csakhogy aztán kiderül, ha érdekes előadást látunk, nem azért maradnak csendben, mert a felnőttek állandóan rájuk szólnak, hanem mert egyetlen szót sem akarnak elmulasztani az előadásból.
A Városmajori Szabadtéri Színpad programja ezen a nyáron sem csak a felnőtteknek kedvez. A színtársulatok pedig boldogan vállalják a felkéréseket, valahogy senkinek nem jut eszébe azzal érvelni, hogy "de hiszen nekünk is nyári szünetünk van." Örömmel készülnek az előadásokra, legalábbis ez derül ki Galambos Zoltán szavaiból. A Körúti Színház igazgatója és társulata két darabbal, - az "Óz, a csodák csodája" és "A kis herceg" című mesékkel - kedveskedik a gyerekeknek, családoknak.
"Hiszünk abban, hogy ezekkel az előadásokkal is teszünk egy lépést azért, hogy a szülőket arra szoktassuk, vigyék színházba csemetéiket. Igen, a szülőket, mert az a tapasztalatunk, hogy sokkal inkább velük van a gond. Úgy tűnik, kicsit gyanakvóak a gyerekelőadásokkal szemben. Így aztán tudatosan választottunk olyan darabokat, amelyekről a szülőknek is vannak emlékeik, és akkor biztosan elviszik a kicsiket az előadásokra - indokolja a darabválasztás a szinidirektor."
A Körúti Színház magántársulat. Az igazgató szerint támogatást alig kapnak, de ez csak még makacsabbá teszi őket, hogy bizonyítsák, meg tudnak állni a lábukon. Így is van, a színház működik, és sikeres előadásokat tudhatnak maguk mögött. Ha pedig gyerekdarabra készülnek, különösen nagy a felelősség, mit és hogyan mondanak a gyerekeknek. A visszajelzés pedig nem marad el, hiszen a gyerekek még tiszta szívből, őszintén reagálnak.
"Nagyon helyes volt egy kisfiú, aki az egyik Óz-előadás után megkérdezte az anyukáját: Mama, igaziból elolvadt a boszi? Ez azt jelenti, hogy valóban hatással voltunk rá, sikerült megérintenünk őt - idézi föl egyik élményét Galambos Zoltán .
Hozzáteszi: Érdekes egyébként, hogy a budapesti gyerekek jóval zártabbak, mint a vidékiek. Ha a darab közben "kiszólunk" a színpadról a közönségnek, a vidéki gyerekek biztos, hogy sokkal intenzívebben, bátrabban reagálnak, mint a fővárosiak. Nem tudom, miért van ez, de vidéken könnyebb megmozdítani a gyerekeket."
A klasszikus zene esetében sokszor hasonló a helyzet. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis - és ez nagy baj -, hogy mind kevesebb fiatal felnőttet érint meg ez a műfaj. De szerencsére még mindig úgy érzik a szülők, hogy gyerekeiket - néha persze játékos módon - de meg kell ismertetni a zenével, így a kedvükért elmennek a hangversenyekre. Aztán a gyerekeket általában magával ragadja a zene, és érdeklődésük, kíváncsiságuk átragad a felnőttekre is.
Hogy igaz-e szélesebb körben is a fenti tapasztalat, ezt az idén nyáron lehetne kipróbálni: rövid böngészés után biztos mindenki talál családja érdeklődésének megfelelő zenei programot az Óbudai Társaskör koncertprogramjában. Az Óbudai Nyár egészen szeptember 8-ig várja a zenekedvelőket, és nem csak klasszikus zenével.
Az Erkel és a Mendelssohn kamarazenekar táncokkal kedveskedik, az előbbieknél például a verbunkos dallamai lehetnek ismerősek, utóbbiaktól keringőt, csárdást, polkát is hallunk a hangversenyen. A Weiner-Szász kamaraszimfonikusok miniatűröket adnak elő Marcello-tól Mozartig. A Liszt Ferenc Kamarazenekar az elmúlt bő száz év európai, zenei tablóját tárja elénk, Puccinitől Farkas Ferencig. Augusztus negyedikén pedig a világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar lép színpadra. Tíz zeneszerző, tíz különböző zenei világ mutatkozik be ragyogó művekkel.
Ezek a koncertek a gyerekek számára is ideálisak, hiszen rövid darabokat hallgathatnak, nem kell attól tartanunk, hogy türelmetlenek lesznek. A szabadtéri zenehallgatás varázsa pedig minden bizonnyal magával ragadja őket.
És egyszerre mi, felnőttek, azon vesszük észre magunkat, hogy már nem azzal foglalkozunk, hogy gyerekeinket csitítgassuk, hanem önfeledten átadjuk magunkat színháznak-hangversenynek, és végre felszabadultan szórakozunk. Akár a gyerekeink...
