M. Tóth Gézának tevékeny éve az idei. 2007 eleje az Oscar-esély jegyében telt, majd az első félév lezárása után - hiszen a Moholy Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán tanítja a fiatal tehetségeket - a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál nemzetközi zsűrijének vezetését vállalta magára.
- MTG: Talán idén volt a legtöbb nevezett film a fesztiválon, pedig most először csak két év telt el a két megmérettetés között. Számomra amúgy a KAFF nemcsak egy verseny. Sokkal inkább egy animációs ünnep, ahol a szakma megmutathatja, hol tart, a fiatalok pedig szakmai közönség elé juttathatják első szárnypróbálgatásaikat. Olyan vizsgafilmet is neveztek a versenyprogramba, amely a szájszinkron begyakorlásában segítette résztvevőjét. És tudod, milyen jó lesz majd néhány év múlva, amikor megkapja az első nagydíját, és azt mondhatom neki, "Emlékszem, te már akkor jó érzékkel használtad a hangot".
- A nevezett művek általános színvonala megfelelt az elvárásaidnak?
- A lényeget ki jobban, ki kevésbé tudta formába önteni, de minden elém került munkában láttam valami szépet. Talán több díjat kellett volna adni a fiatal alkotóknak. Nagyon tetszett Tóth Pál éjszakai horgászata, amellyel a legjobb rövidfilm kategóriáját nyerte, bár tudom, hogy a film komoly szakmai vitákat gerjesztett. Aztán szerettem Szilágyi Varga Zoltán munkáját, a Mansfeldet, és sokra tartom Ducki Tomek Életvonalát. Azt gondolom, vele még sokszor fogunk a fesztiválok díjkiosztóin találkozni.
- A fesztivál előtt beszélgettem Mikulás Ferenc fesztiváligazgatóval, és ő financiális gondokra panaszkodott...
- Igen, egyre kevesebb a pénz. Minél nagyobb sikereket érünk el, annál kevesebb. Magánpénz bevonása lehetetlennek látszik, nemzetközi pénzekhez pedig csak elszánt, elhivatott producereken keresztül lehetne jutni, ez a gárda pedig jelenleg nem létezik. A helyzet tényleg nehéz, elsorvadhat a szakma. Hiába mozgatjuk az állóvizet, a lobbyérdekek távol tartanak minket a húsosfazéktól. Évek óta szeretnénk egy önálló blokkot a Magyar Játékfilmszemlén, de ezt sem sikerül elérnünk. Nincs megfelelő érdekképviseletünk a kuratóriumokban, és a filmjeink is ritkán jutnak el a nyilvánossághoz.
- Nem gondoltál arra, hogy az Oscar-jelölésből fakadó népszerűséged felhasználd a szakma érdekében?
- Zsűrielnökként próbálkoztam ezzel - elindítani a párbeszédet, hogy a szakma összefoghasson. Ennél többet jelenleg nem szeretnék. Az egyetemen egy ideig vezettem az animáció szakágat, és igyekeztem tenni a tehetségekért. Annak idején én a 3 felvett hallgató közül egyedüliként végeztem, idén már tizennégyen tanulnak a szakon. A szakirány vezetését azonban átadtam. A jövőben filmeket szeretnék készíteni...
- A MOME fiatal hallgatói négy komoly díjat is elhoztak. Számítottál ekkora sikerre?
- Jók a hallgatók. Ezt én tudom, mindig is tudtam. Érdekes, hogy pont a legjobb elsőfilm kategóriájában nem ők győzedelmeskedtek. Kalmár István ugyanis már a negyvenes éveiben jár. Itt az üzenet a fontos. Mindegy, hogy mikor kezded, csak a produktum számít. A hallgatóknak már most is szép filmek jönnek ki a kezükből. A Music Television pályázatain már kétszer is győztek, és a Cartoon Network is megrendelőnk.
- Lesz a végzőseidnek állása?
- Állása mindenkinek lesz. Művészek csak kevesen lesznek közülük, de sajnos ez a kevesek kiváltsága. Ülhetek én a katedrámon, és oszthatom az észt, sok mindentől függ, hogy kinek adatik meg az alkotás lehetősége. Például az is számít, hogy ki hová születik, milyenek a lehetőségei. De rajzfilmesként, bábfilmesként, képregény- vagy karikatúrarajzolóként, reklámszakemberként mindenki megtalálhatja a helyét, és ha jól végzi a dolgát, megfelelő egzisztenciát teremthet.
- Akkor elsősorban a szakmát kell megtanulnia a fiataloknak?
- Igen, a kreativitás fontos dolog, de a szakmát mindenkinek meg kell tanulni, enélkül nem megy. Nekem az a feladatom, hogy azt elérjem a hallgatóimmal, hogy "ott viszkessen nekik, ahol megvakarhatják". Remélem érted, mit akarok ezzel mondani... És akkor várja őket a következő KAFF 2009-ben...
