Nyári táboroktól csakúgy hemzsegnek a programajánló füzetek, az iskolák, a művelődési házak. Tanulj ezt, vagy sportolj azt, készíts ilyet vagy olyat! Egyet viszont mintha elfelejtettek volna a szervezők: a gyerekek játszani szeretnek a legjobban.
Bánki gyökerek
"Biztos sokan emlékeznek, hogy működött egy nagyhírű bánki tábor 1937-től, ahol valami újat teremtettek meg a szervezők. - meséli Mácsai János. A mi táborunk alapjai is hasonlóak: szeretnénk a városi gyerekeket vidéki környezetbe vinni, a természetbe. És közben a szokásoktól való eltávolodás remek alkalom arra, hogy elvarázsolják magukat a gyerekek, minél kevésbé látható felnőtti irányítással, afféle meseországba kerüljenek, amire éppúgy nincs lehetőségük év közben, mint erdőt járni."
A régi bánki táborban hihetetlenül élénk szellemi élet, kalandjáték folyt. A hagyomány elég sokáig, a nyolcvanas évek közepéig működtette a hasonló táborok keretjátékait. Azóta inkább - ahogy ma nevezik - a fantasy játékok jelentik a szellemi hátteret. Persze ez csak felületes meghatározás, senki se gondoljon a kommersz fantasy játékokra a rémes grafikákkal és horrorral. Csak annyiban hasonló, hogy a gyerekek alkotta fantáziaszereplőkkel, lényekkel népesül be a világuk.
"Mindenki a titokról kérdezi a volt bánkiakat, joggal - folytatja a mostani tábor szervezője. Hogy vajon miért volt ez több száz gyereknek életre szóló, sokaknak soha el nem múló élménye. Hogy milyen aurát tudott teremteni maga körül az alapító pedagógus, Leveleki Eszter? A titok az ottani hangulatban, a szellemi pezsgésben és ennek szabadságában rejlett.
Az utolsó bánki nyár - ha jól emlékszem - 1979-ben volt, s mi épp elérve a nagykorúságot, már két év múlva folytattuk a hagyományt Rákos Péter barátommal. Jelentősen eltávolodtunk Bánktól, de csak azért, mert saját utunkat akartuk járni, és persze a világ is megváltozott. Bánkot nem lehet és nem is szabad utánozni. Tisztelve és nosztalgiával gondolok rá vissza, de lassan ötvenévesen, közel három évtizednyi táboroztatás után nem tudnám ugyanazt csinálni. Azért minden este elfújjuk furulyán a takarodót, mint Bánkon tették valaha, és éppúgy némasággal adózunk ennek a pillanatnak, mint ott annak idején minden éjjel. Ez a mi minden napos tisztelgésünk. És fantasztikus érzés, hogy a nyári estéken, egymástól függetlenül legalább tíz helyen az országban ma is felhangzik ez az egyszerű kis Haydn dallam. Remélem Leveleki Eszter hallja valahol odafönt."
Tábor a mesevilágban
A tábor szórólapján egy kis leírással hívogatják a leendő táborozókat, egy királyságba invitálják, ahol rengeteg érdekes esemény fog történni, ahol külön pénzük van a gyerekeknek, ahol fontos az országlás és egyéb érdekes dolgok. Mácsai János sem árul el többet a táborról, inkább azt vallja, aki kíváncsi rá, az jöjjön el és tapasztalja meg saját maga.
"Nálunk már a toborzás is különleges - folytatja. Mi minden résztvevővel előre találkozunk, előre mesélünk neki, filmet vetítünk, próbáljuk ráhangolni a játékra. A gyerekekkel ez percek kérdése, a szülőkkel néha nehezebb. Ma már sokan csak azt értékelik, ha valamilyen hasznos tanfolyamra küldik a gyereküket nyáron, szegényt. Még nyáron sem hagyják játszani őket. Pedig tapasztalatból mondom, hogy két hét játék igenis kijár nekik.
Élet a vadonban és .... utóélet
A tábor honlapját nézegetve egészen kisiskolást is látok, s érettebb fiúkat, lányokat. Jól megférnek együtt, itt nem számít a kor.
"Vannak hétéveseink is, ez az alsó korhatár, persze ez függ a gyerek személyiségétől is. A felső sincs szigorúan meghúzva jönnek 16 évesek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy nyaraló gyereknek jöjjenek. Az ideális korosztály pedig a 9-14 évesek. A táborban nagyon gyorsan telnek a napok, hetek. Délelőtt államélet zajlik, a rendek foglalatosságai, sportesemények, ebéd, szieszta, délután nagyobb kirándulások, vacsora után pedig különösen sűrű az élet, kincstárazás, tűzrakás, éneklés, esetleg színházi vagy koncertesemények, lefekvés, mese, és a híres takarodó."
A két hét hamar tovaszáll Aquilon-ban, ám a gyerekek évről évre újra visszatérnek játszani, kikapcsolódni, kilépni a való világból. Már komoly baráti társaságok, kisebb csapatok jönnek újra és újra, amelyek persze évközben is tartják a kapcsolatot egymással.
"Nekem leginkább a volt bánkiakból áll a baráti köröm - mondja Mácsai János -, és úgy látom, hogy a saját gyerekeimnek is elsősorban a táboriakból. És hallottam már pusmogni őket arról, hogy egy-két év, és saját tábort szerveznek majd. Talán lemehetek látogatni, de beletörődöm abba is, ha csak a fényképeket mutatják majd meg, ősszel."
