Színes, szinkronizált amerikai film, 88 perc
Rendezte: John A. Davis
Ezeket a szép szavakat persze sokban csonkolhatja, ha a gyerek azt látja, hogy szülei mindenféle borzasztóan ható hangyacsapdákat vásárolnak, a lakásukba beköltözött kolóniákat kiűzendő. Az új fajta irtók már nem csak meggyilkolják a belecsalt áldozatokat, inkább halálos betegséggel fertőzik meg őket, hogy borzalmas kimúlásuk előtt még átadhassák kórjukat bolytársaiknak. Egy-egy ilyen kirakott csapda némileg csökkentheti az elmondott szavak erejét.
No de inkább térjünk vissza a film világába, ahol a történetek sokkal egyszerűbbek, és a gyerekeknek a szokásos tanulságokat kell levonniuk a másfél óra leteltével. Egyrészt az új tanulság: ?Tiszteljük az életet!? Már csak ezért az egy mondatért is érdemes a mozikba látogatni. De persze jönnek a megszokott tanulságok is: a barátság, a csapatszellem, az összetartozás fontossága, az őszinte bátorság ereje. Tehát a film azt adja, amire számítunk.
Lucas Nickle, a szomorú kisfiú ? aki éppen most költözött családjával új városba, nincsenek barátai, a nővére és a szülei átnéznek felette, nagymamája pedig a marslakók támadását készül elhárítani, amelynek közelségére valamely pletykalapból értesült ? a hangyákon tölti ki minden haragját. A boly azonban megunja a gonosz ellenség ármánykodásait, és a nagyhatalmú hangyamágus, Zoc varázsitala segítségével hangyaméretűre zsugorítják az eltorzult arcú kisfiút. Most aztán neki kell megtanulnia, mennyire relatív kategória az erő és a méret?
