Az alaptörténet az ötödikes történelemtankönyvbôl ismerhetô. Leonidas spártai király háromszáz harcosával szembeszáll a hódítókkal, és élete árán is megvédelmezi a görög városállamokat és kultúrát.
Az alaptörténet megihletett egy fiatal gyereket, Frank Millert, akibôl késôbb zseniális képregény-alkotó lett. Továbbgondolta Leonidas történetét, és kockákba álmodta a 300-at. Késôbb sokan meg akarták filmesíteni Miller képregényeit, ô azonban ellenállt a kísértésnek. Úgy érezte, filmen nem lehet visszaadni az ô baljós, misztikus világát. De aztán jött Robert Rodriguez, aki vászonra akarta álmodni a Sin City cím? Frank Miller víziót. Az akkor már híres rendezô, leforgatott elôre néhány jelenetet a képregénybôl, hogy ezzel gyôzze meg a vonakodó Millert. Rodriguez zsenialitása meggyôzte a képregénygurut. Elkészült és óriási sikert aratott a Sin City, és most itt van a következô képregényfilm, a 300.
Ez a film csak jó idegállapotú felnôtteknek való, ugyanis legalább annyira baljós és véres, mint az alapmű. Leonidas király nem ismer kegyelmet. Az ellenségeit kegyetlenül lemészárolja, nem gyűjt foglyokat. A perzsák sem lágyszívű poéták, így az egész filmben fröcsög a vér, repülnek a lemetszett végtagok. A perzsák ráadásul magukkal hoznak néhány nagyra nôtt gyilkos gnómot, akik hosszasan hörögnek, majd darabokban érnek véget.
A filmnek igazából a gondolatisága érdekes. Ugyanis az önfeláldozásról szól, a tudatosan vállalt halálról egy életforma védelmében. Nincsenek kompromisszumok, nincs papolás a polgárok kényelmérôl. Jogok léteznek és kötelességek. Nem divatos film a 300. Felnôtteknek érdekes vizuális élményt nyújthat, gyermekeknek kerülendô.
