- Eredetileg csak egy kisebb, városi pályázatra gondoltunk - mondta Kissné Ráczkevi Irén, a pályázatot életre hívó és azóta is szervező könyvtáros. Szerettük volna kicsit komolyabb formában megünnepelni a költészet napját, József Attila születésének évfordulóját. Arra gondoltunk, hogy írjanak a gyerekek, akik pedig örömmel küldték el írásaikat. Az évek során bebizonyosodott, hogy nem a nyeremény nagysága motiválja őket. Minden évben antológiában foglaljuk össze a legjobb műveket, nem csak a kiemelkedő és díjnyertes alkotásokat. Az illusztrációkat az iskola diákjai készítik, az írások kis szerzői pedig boldogok és büszkék, hogy kötetben jelenik meg az alkotásuk.
Világhírű pályázat
Már az első évben is kaptunk írásokat a város környékéről, és nem csak Szombathelyről. Aztán nagy örömünkre és nem kis meglepetésünkre, három-négy év alatt országossá vált a pályázatunk. Kissné Ráczkevi Irén szerint tetten érhető, hogy ez a világhálónak köszönhető. Eleinte csak a városi, illetve megyei újság írt a pályázatról, aztán pedig amikor a pályázati figyelő felkerült az internetre, megjelentek a pályaművek az egész ország területéről, majd országhatáron túlról is. Legtöbben Erdélyből, Szlovákiából vesznek részt, de érkezett már több írás Bostonból is, az ottani magyar iskolából. Talán annak tudható be a sikere, hogy akkoriban hiány volt az ilyen lehetőségekből, nem volt hasonló pályázat - tette hozzá.
Az írás öröme
- A gyerekek szeretnek írni és kifejezni gondolataikat. A téma szabadon választott, lehet vers, mese, próza, novella. Bár a pályázatra küldött mesék többsége zömében klasszikus felépítésű, de egyre több az egyedi téma, egyre több a mában játszódó mese, humorral, fantáziával. A novellák többnyire a felsősöktől érkeznek, és kiderül belőlük, hogy íróik érzékenyek a társadalmi problémákra. Írnak családról, természetről, szívmelengető, megható történeteket, de olykor keserű élettapasztalatokat is- mondja Kissné Ráczkevi Irén.
- Érkezett már olyan írás is, ahol a zsűri azt kezdte gyanítani, hogy nem is a pályázó gyerek írta, annyira érett mű volt - mondja a szervező. Napjainkról, a mindennapi életről, annak keserűségéről szólt - munkanélküliségről, szeretet hiányáról, a társadalom árnyoldalairól. Utóbb aztán megtudtuk, azt írta meg, hogyan zajlott mindez náluk otthon. Valójában a megélt helyzeteket írta ki magából. Előfordult már olyan is, amikor nem a pályázó írta a beküldött művet: másolta vagy az internetről töltötte le. Éppen ezért a zsűri ma már külön odafigyel erre, és a tagok rákeresnek a címre, a tartalomra az interneten is - figyelmeztet Kissné Ráczkevei Irén.
Nem gyerekkori botlás
- Összességében nem hittük volna, hogy hét-nyolcszáz pályaművet kell majd évente elbírálnia a szakmai zsűrinek, szerkesztőknek, költőknek, íróknak, akiket érdemes név szerint is megemlíteni: Pósfai János, a Vas Népe főszerkesztője, Balogh József, Devecseri László, Pődör György, Böröczki Mihály, illetve Nagy János. Évről évre igazolódik, hogy legalább minden tizedik valódi értékeket hordozó irodalmi alkotás. Azt persze figyelembe kell venni, hogy gyerekek írnak. A közel másfél évtized során viszont volt, akiről már kiderült: nem csak "gyerekkori botlás" volt a jó írás. Van akinek önálló kötete jelent meg - például Rideg Enikő Alexandra, és van aki rendszeresen publikál az Életünk című irodalmi folyóiratban: Vereb-Dér Zsófia.
Eközben a pályázat is fejlődik, idén új kategóriában, a középiskolásoktól is várják az írásokat. A kiírás szerint a pályázaton minden magyarországi és határainkon túl élő, magyar nyelvet beszélő 7-18 éves korú gyermek részt vehet verssel, mesével, novellával.
