Csupó Gábor 1952-ben született Budapesten. Első animációs munkáit a Pannónia Filmstúdióban követte el, mint fázisrajzoló. 23 éves korában disszidált, majd néhány Svédországban töltött év után az Amerikai Egyesült Államokban Arlene Klaskyval megalapította a Klasky Csupo Inc.-et. A cég a világ egyik legismertebb animációsfilm stúdiójává vált; olyan filmsorozatok készülnek benne, mint a Simpsons (Simpson család), a Rugrats (Fecsegő tipegők) vagy az Aaaahh!!! Real Monsters. Csupó Gábor számtalan díj tulajdonosa, többszörös Emmy-díjas. Hosszú évek után, február végén járt újra Magyarországon. Első nagyjátékfilmje, a Híd Terabithia földjére bemutatójára érkezett, és szívesen adott interjút az egyszervolt.hu-nak.
Hol tanultad ki a rajzfilmes szakmát?
A Kanizsai Dorottya Gimnáziumba jártam rajziskolába, ahonnan bekerültünk néhányan egy Pannónia Filmstúdiós előkészítőre. Hat hónapig tartott, és a 30 felvett emberből tíz kapott munkát a stúdióban. Így lettem fázisrajzoló.
Emlékszel, hogy mely rajzfilmekben dolgoztál először?
Ha jól emlékszem, a Mézga Gézában. Aztán azonnal behívtak katonának, ezzel elment két év. Leszereltem, és fél év múlva elhagytam az országot. Úgy éreztem, nincs annyi lehetőségem, amennyi ötletem.
Hogyan indult a pályád az "ellenséges Nyugaton"?
Először Svédországba kerültem, és azonnal lehetőséget kaptam egy egész estés animációs filmben. Nagyon jó munka volt, és szívesen maradtam volna, csak az bántott, hogy nem voltak nagy animációs műhelyek, ritkán készültek új filmek. Aztán találkoztam Arlene Klaskyval és ő kicsábított Los Angelesbe. Jó pillanatban érkeztem Amerikába, mert éppen akkor kezdődött el az animációs ipar teljes átalakulása, amelyben részt vehettem. Először a Hanna-Barbera stúdióban kezdtem dolgozni. Itt nagy volt a pörgés, a társaság is rendben volt, de valami másra vágytam, egyénibb művekre. Aztán Klaskyval összehoztuk a saját cégünket, és elkezdtünk a saját szánk íze szerint dolgozni.
Mi volt a feladatod az új cégben?
Eleinte minden. Megírtam, megrajzoltam, majd a kamerával felvettem az animációkat. Később elkezdtünk tervszerűen dolgozni. Felvettünk írókat, animátorokat és olyan embereket, akik az üzleti finanszírozáshoz értettek.
Azt gondolom, hogy egy rajzfilmben elengedhetetlen az érdekes, újszerű látvány, de a legfontosabb mindig a sztori. Jó történetek kellenek, kedvesek, humorosak. Az áttörést egyébként a Nickelodeon indulása jelentette. Remélem a magyar gyerekek is ismerik a csatorna és a Klasky Csupó Inc. sorozatait.
Régóta tervezgetted, hogy megfilmesíted a Híd Terabithia felé című könyvet?
Nagyon sok megfilmesítésre váró könyvet kaptam az utóbbi években, de egyik sem érintett meg annyira, mint a Híd Terabithia felé. Ez egy gyönyörű, érzelmes, emberi történet. Nagyon fontos benne a fantázia szerepe, de ez a film nem fantasy. Olyan gyerekekről szól, akik a fantáziájuk segítségével próbálják enyhíteni kamaszkori gondjaikat. Az ember hajlamos elfelejteni, hogy annak idején, amikor kamaszodott, mennyi problémája volt a felnőtté válással. Ha valaki megnézi ezt a filmet, eszébe juthatnak a régi dilemmák.
A Walt Disney egyértelműen fantasyként reklámozza a filmedet...
Sok vitám volt ezzel kapcsolatban a stúdióval. De végül is a forgalmazás, a stratégia az ő döntésük. Nekem nem az a fontos, hogy hogyan próbálják eladni a filmem. Azt szeretném, ha minél többen megnéznék. A moziban már teljesen mindegy, hogy miért ült be a néző, ha a történet hat rá. És a történetnek hitem szerint hatnia kell.
