Ha ezen valahogy mégis sikerül túltenni magunkat, akkor egy szórakoztató alkotást kapunk, melynek nyomvonalát persze nagyban meghatározza a kilenc éve készült előzményfilm. Korrekt kémparódiáról van szó. A kutyák és macskák legjobbjai földalatti szervezetbe tömörülnek, és James Bond módjára, hasonló kütyükkel ügyködnek azon, hogy megőrizzék a békét. Teszik mindezt számos filmes utalás közepette, egy-egy jelenetben nem csak a James Bond-történetekre (hanem például A bárányok hallgatnak című filmre) lehet ráismerni.
A kémfilmeket (és általában az akciófilmeket) nemcsak a történettel parodizálják a készítők, de a karakterekkel is: Butch és Diggs kettőse a klasszikus rendőrpárosokat idézi, miután itt is egy szűkszavú, kemény kutya tanít be egy nagydumás, hebrencs zöldfülűt. A hozzájuk csapódó macskával egyikük kapcsolata csipkelődős szerelmi viszonyra emlékeztet (ami csak a fajok különbözősége miatt nem teljesedik be), a galamb a dilis haver állati mása, de nagyokos főnök és tökhülye verőember (pontosabban verőmacska) is színesíti a palettát.
Komoly szerepe van a filmben a humornak is, amit többnyire a karakterek fenti jellegzetességei hoznak (különösen a galamb őrült szövegelésére lehet számítani), de emellett az egész sztorinak vicces színezetet ad, hogy Kopasz Kittynek van egy gazdája is, akinek még a világuralomra törő zsarnok is kénytelen engedelmeskedni.