Gyereklemezekből nincs hiány, tucatjával találhatjuk a lemezboltok polcain. Ám kevés az olyan művész, aki időt és energiát fordít arra, hogy élő műsorral is kedveskedjen a gyerekeknek.
"Amikor Orlai Tibor producer felhívott, és megkérdezte, lenne-e kedvem gyermeklemezt készíteni, azonnal megtetszett az ötlet - meséli Kéri Kitty. - Aztán tovább gondolkodtunk, és arra jutottunk, hogy mivel én színésznő vagyok, nem énekes, ne koncertezzek, hanem játsszak a gyerekeknek. Én annyit kértem, hogy ha lehet, ne saját magammal beszélgessek, találjunk ki egy partnert nekem. El akartam kerülni, hogy egy magamnak kitalált szerepbe végül beskatulyázzanak. És aztán eljutottunk a megoldásig: én játszom önmagamat, és legyen egy bábfigura a társam."
Bartha Tóni bábművész személyében megtalálták a megfelelő segítő- és játszótársat. Ő magával hozta Kacsát, Kitty pedig örömmel fogadta nem mindennapi partnerét. Bartha Tóni művészetét hosszan lehetne ecsetelni, ám a leghitelesebb talán egy gyermek, pontosabban nyolcéves kislányom véleménye. Az előadás kezdetén még nem láttuk őt, ám Tóni később előjött rejtekéből, és a színpad elülső részén is mozgatta Kacsát. Dóri nézte-nézte, majd felém fordult és megkérdezte: "Mami, ugye a bácsi igazából nincs is a színpadon?" Mert Kacsa nevetett, sírt, kíváncsi volt, megijedt, barátkozott és szeretett - egyszóval életre kelt...
Az előadás alkotóinak célja, hogy olyan élményt adjanak a közönségnek, amilyet még biztosan nem láttak eddig. Kéri Kitty ugyanis Föld körüli utazásra invitálja vendégeit, a Karib-tengertől az Antarktiszon át egészen a Szaharáig. Tesszük mindezt a csodamasina segítségével, amely ha akarjuk hajóvá, ha akarjuk, repülőgéppé alakul, de kívánhatjuk azt is, hogy léghajó repítsen bennünket a vadnyugatra.
"Érdekes feladatnak tűnt számomra ez a játék, ám mégis tesztelni akartam, jó-e mindaz, amit kigondoltunk. Így hát hazamentem, és elmeséltem a két gyermekemnek, mire készülök. Ők pedig nagyon lelkesek voltak. Amikor aztán elkészült a szövegkönyv is, amely az én ötleteim alapján állt össze, azt is felolvastam nekik, és boldog voltam, mert mindig akkor és úgy reagáltak, ahogy reméltem. Éreztem hát, hogy jó úton vagyunk, a nézőgyerekeknek is tetszeni fog az előadás."
A kedvesen modern stílusú beszélgetés mellett időről időre felcsendülnek a lemez dalai. Számomra (és zenész fülem számára) kifejezetten jólesett Kéri Kitty alt hangját hallgatni, és hálás voltam a szép kiejtésért, így a gyerekek nem csak a párbeszédeket, de a dalok szövegét is érthették. A dalok hangulata pedig mindig attól függ, hol járunk éppen: a vadnyugaton country, a Szaharában arab hastáncos-jellegű dallam, a Karib-tengeren pedig reggae csendül fel.
A két szereplő számára az is fontos, hogy ne csak a gyerekeknek, hanem a gyerekekkel játsszanak. A bekiabálások, véleménynyilvánítások, kérések itt nem neveletlenséget jelentenek.
"A gyerekek impulzusaira reagálni kell. Van egy jelenet, amikor elmegyek megkeresni a Kacsát, aki közben visszatér a színpadra. A gyerekek pedig kiabálni kezdték a nevemet, hogy megvan a Kacsa, ne keressem. Ilyen helyzetben nem szabad a forgatókönyvhöz ragaszkodnom, hanem elő kell jönnöm. Ha erre nem figyelek, akkor átverve érzik magukat a kicsik. Ha gyerekeknek játszom, egyetlen pillanatra sem engedhetek ki, mert elveszítem a figyelmüket. Viszont a siker is zajosabb. Mi, felnőttek már el vagyunk rontva egy kicsit. Amíg a gyerek beszélget, ugrabugrál, mi akkor is végignézzük az előadást, ha nem tetszik."
Ezen az előadáson más történt: a gyerekek ugrabugráltak, kiabáltak, mi, felnőttek pedig lassan átvettük csemetéink hangulatát, és önfeledten kacarászva, együtt jártuk be a világot...
