A Karácsony és Szilveszter közti napokban a piacok húspultjain egybe-malackák hevernek, megsütésre várva. A barátnôm viszont nem fogyaszt gyerekállatokat, sôt látni sem bírja ôket szomorú állapotukban, ezért sikoltozva haladunk el a standok között. Ráadásul hat rám a propagandája, úgyhogy mostanában én sem kultiválom a malacpecsenyét.
Második gondolatom Dakota Fanninggel kapcsolatos. Ô az új évezred elsô gyerek gigasztárja, ez nem is lehet kétséges. Színészi eszközei: sápadt bôr, véreres, ijedt szemek, sírásra görbülô száj. Na ezeket a bejáratott eszközöket ebben a filmben ritkán alkalmazza, úgyhogy a végére megkedveltem Dakota Fanninget.
Néhány szó a sztoriról. A malacka, akit Wilburnek hívnak, csenevésznek születik, így a farmer hamar lemond róla. Nem úgy a lánya ? maga Dakota ?, aki kiharcolja, hogy ô nevelhesse fel a csecsre hiába vágyakozó malacot.
Wilbur megnô, és nagybátyja farmjára kerül. Sorsát azonban megpecsételi tavaszi születése. A család ugyanis az ünnepi asztalra szánja, fôfogásként. Tulajdonképpen ez egy tragikus történet lenne, ha nem szövögetné hálóját az istálló sarkában Charlotte, a pók. Ô szegôdik Wilbur legjobb barátjául, és úgy dönt, megmenti barátját a szomorú megevéstôl. Életszer? ötlete szerint Wilbur-re jellemzô szavakat szô bele szokásos reggeli hálójába, hadd tájékozódhassanak kedvükre barátja jellemérôl a butácska felnôttek.
A film 5-10 éves korig m?ködik, késôbb szomorú alvás- és dührohamszer? tüneteket produkál. Wilbur aranyos, a pók is egész elviselhetô, ráadásul intelligens és humánus (vagy arachnus), ilyesmi. Dakota Fanning az egész film alatt sem ájul el, a többi állat- és emberszereplô jellegtelen, kivéve a patkányt, az viszont elég undorító. Bár a végére róla is kiderül, hogy a maga módján kedves. De sajnos kedvesen is undorító. Ebben a filmben mindenki kedves. Tehát 5-10 éves korig, alvászavaros apukával körítve javaslom.
