Ismert erdei körökben köztudomású, hogy a minap új kötettel gyarapodtak Medveczky Medve, született Winnie the Pooh alias Micimackó kalandjai, melyek rögvest és mindjárt mézescsupor-számlálással veszik kezdetüket, mintha mi sem történt volna. S akként is folytatódnak. Róbert Gedeon nyolcvan év alatt alig öregedett - csupán iskolában töltött egy évet, s piros csizmáját csillogó, kék "személykerékpárra" cserélte. A rövidnadrág maradt. Végigolvasva a kalandokat valóban az a kettős érzése támad az időközben apakorba serdült hajdani célcsoportnak, hogy mi sem történt. Igazából még a folytatódás maga sem igazán újdonság a széles fogyasztórétegnek, hiszen Micimackó és barátainak kalandjai eddig is számtalan folytatásban sokasodtak. Persze ez most egy Egészen Különös Visszatérés, hiszen ezúttal nem egy újabb rajzfilmről van szó: Micimackó a könyvlapokon tért vissza! Na de "könyvlapon" is megjelentek új részek - vitatkozna ezzel rögvest minden csekélyértelmű, mire a válasz: de azok sem voltak Azok. Csak ez az egy Az Igazi plusz egy az előző kettőhöz.
Mint(h)a tüsszentés
"Bocsánat, hogy ilyen későn jöttem haza, Malacka, de tudod ez időbe telik.
- Mi telik, Micimackó?
- A verselés. Azt hiszed, hogy most jön egy, és tényleg jönni is akar, de egyszer csak elhatározza, hogy mégsem, hanem csak később, és lehet, hogy végül akkor sem. Pont mint a tüsszentés. Aztán pedig, Malacka, egyszer csak megjön, és akkor készen kell állni a papírral.
- A tüsszentés?
- A vers."
Ekként értekezik Micimackó az új kalandok egyikében (amelyben örökre eláll az eső, és egy Kecsesen Hajlékony Valaki jön ki a folyóból), s mintha csak önmaga teremtésének lényegét vázolná fel e pár sorban. Az igazi eredetiséghez kell valami Megmagyarázhatatlan Olyasmi, amiből egyszer csak kikerekedik a tüsszentés. Márpedig erre - az új kalandok írójának, David Benedictusnak esélye sem volt, hiszen Az a Bizonyos Nagy Tüsszentés nyolc évtizede visszahangzik, és fog is mindörökké. Amit tehetett, hogy magas fokú mesterségbeli készsége birtokában ír még tíz fejezetet. Persze nem nagy felfedezés ez, hiszen ő maga megírja a bevezetőben:
"- El fogja rontani - szólal meg Füles. - Szeretném én azt látni, hogy nem rontja el. Mit ért ez a szamarakhoz?
Fülesnek persze igaza van: tényleg nem értek hozzájuk, csak találgatni tudok. De a találgatás is lehet jó játék."
Tagadhatatlanul így van, annak jó. De ilyen erővel a rajzfilmes továbbgondolások is megállnák a helyüket könyv formátumban is - némi stilizálást követően persze. Gonoszul arra lehet gondolni - hogy na ja, de azok jogdíjai máshová folynának be... Márpedig joggal élhetünk a gyanúval, mert itt azért olyan nagy tüsszentés nem keletkezett. Például érkezik egy új lakó, Vilma, a vidra személyében. Ám ha az ő érkezését összevetjük azzal, miként hajdanán Kangát Zsebibabástul fogadták a pagonylakók - érezni fogjuk a különbséget. Tigris belépőjéről nem is beszélve.
