Mese az éjszaka titkairól - Az Aranyvackor meseíró pályázat díjátadása

Tíz éve döntöttem úgy, hogy rajzolni, illusztrálni szeretnék. A Hisztimesék címu könyv volt az első munkám, ami könyv formájában megjelent és teljes egészében én illusztráltam. Előtte jelentek meg rajzaim az Élet és Irodalomban, és más folyóiratokban, de ezek a grafikák nem gyermekeknek készültek.
Jelenleg egy új mesekönyvön dolgozunk Berg Judittal, mely előre láthatólag májusban fog megjelenni a Pagony Kiadó gondozásában.

Az illusztrálás volt a nehezebb. A Holdfényszüret egy hónap alatt készült el. Tudtam, hogy az éjszakáról szeretnék egy mesét írni: szentjánosbogarakról, éjszaka vándorló vadmadarakról, és arról, hogy az éjszaka nem félelmetes, inkább titokzatos. Miután olvastam az Aranyvackor kiírását, pár napra rá kitaláltam a történetet és nekikezdtem a megírásának. Eleinte azt hittem, hogy rövidebb lesz a mese és több a rajz, de épp fordítva történt. Régebben írtam meséket és novellákat, de aztán a rajzolás lett számomra a legfontosabb. Azért is tetszett nekem ez a pályázat, mert olyan volt, mintha nekem írták volna ki: meseírás és illusztrálás. Amikor írtam a mesét, nagyon erősen láttam a történet képeit, és pontosan tudtam, hogy hogyan lenne jó ezt megrajzolni.

Egy kislányról, Flóráról, aki éjszaka nem tud aludni és kiül a kertlépcsőre. Ott aztán összetalálkozik az épp munka-éjjét kezdő szentjánosbogárral, aki mesél ezt-azt az éjszakáról. Aztán Flóra elmegy a fenyvesbe a bogárral, és meglesheti, hogyan készülnek holdfénysugárból rajzok a vándormadarak szórakoztatására.
A bogár sok mindent tud, például láttatni tudja az emberek álmát is! Flóra nagyon sok mindent tanul azon az éjszakán.

Az ELTE magyar-kulturális antropológia szakán végeztem. Magyarból a szakdolgozatomat a szöveg és kép egymáshoz való viszonyáról írtam, tehát a felnőtteknek szóló írásaim inkább irodalomelméleti kérdésekkel foglalkoznak. Szépirodalmi szövegeim is vannak, de ezek inkább rajzokhoz költött mondatok. A képeimben pedig, találhatsz szavakat és mondatokat. Szeretetek ezzel játszani.

Jó kérdés, nem igazán tudom. Az én kedvenc könyveimhez nagyon is hozzátartozott az illusztráció, sőt az is, hogy a testvérimmel tudtam-e együtt élvezni a hangulatát vagy sem. Nálam egy könyv képei meg tudták határozni az aznapi hangulatomat. P.L. Travers " A csudálatos Mary" címu könyvének illusztrációi szinte fájtak, annyira szerettem őket. Ott akartam lenni, a Cseresznyefa utcában, csakhogy ez nem volt kivitelezhető, így nekem ezek a rajzok összeforrtak az elvágyódás fogalmával. De ugyanezt éreztem a Micimackó meséjénél és illusztrációknál, ezek a könyvek számomra olyan teljes világok, amelyből elég egy mondat vagy egy rajz és visszajön a gyermekkori hangulatom. Vagy ott van Marie-Claude Monchaux "A sehány éves kislány" címu könyve, ezt annyira szerettük, hogy volt olyan, hogy leültünk a három testvéremmel, és minden lapot más olvasva fel nézegettük végig a könyvet, és még egyszer és még egyszer, míg ki nem élveztük a könyv legapróbb hangulatait is: kandalló, kert, nárcisz, hópehely.

A fentieken kívül még nagyon szeretem Jiri Trnka: Kerti bolondságok címu könyvét. Ez is elvágyódós mese: tele van öreg elvadult parkokkal, meg kőszobrokkal, meg rétekkel. Különben nagyon szeretem a cseh illusztrátorokat és meséket, a Speibl és Hurvinyek bábjáték szereplőibe szinte szerelmes vagyok. Rajongok Jurij Norstein: Süni a ködben címu animációs filmjéért, de közel állnak a szívemhez Tim Burton filmjei is.

Igen, puszilom őket, és kutassanak fel minél több olyan mesekönyvet, amely segítségével elrepülhetnek furcsa, titokzatos világokba.