Kriszta három gyermek édesanyja, színésznő, szervező, író, ötletgazda, és még ki tudja mi minden. Most éppen angolul tanul, s tavaly két hónapig Londonban volt, hogy tanulja a nyelvet, nemsokára nyelvvizsgázik. De emellett új álmokat sző, világraszóló álmokat, amelyhez keresi a társakat, a segítőket. Hiszen együtt könnyebb, s együtt még a világot is meg lehetne változtatni.
"A legújabb ötletem valóban nagyszabású. S remélem, hogy több lesz mint álmodozás. Egy nagyszabású színházi előadásról lenne szó, a GRAMP-ről, Groups and Many People together -, amely egy kicsit a Guinnes rekordokra hasonlít, de mégis más. A GRAMP egy színházi előadás lenne, amelyet játszhatnak gimnáziumi tanulók a gimnáziumokban, színészek a színházakban, a lényege pedig az, hogy amikor játsszák, akkor ne csak egy helyen játsszák, hanem az ország több helyén, akár 500 gimnáziumban. Ennek a darabnak pont az lenne a célja, hogy együtt, a közös erőben, s mivel ez egy rendhagyó zenés darab lenne, a közös éneklésben lenne meg az erő. Milyen csodálatos lenne, s mennyi erő, energia lenne abban, hogy egyszerre több helyen, ugyanabban az időben énekelnek a gyerekek. S persze az sem mindegy, hogy mit. Pár éve nagyon szíven ütött engem egy Demjén szám szövege: "Szakítsd szét a képzelt láncokat, szabadítsd fel végre egyszer önmagad!"- talán ez lehetne ennek a mozgalomnak is mottója.
S, hogy miért pont gimnázium? Talán azért mert itt vannak a legfogékonyabb korban élő gyerekek, s jelenleg a mai iskolai rendszer sokszor olyan korlátokat épít köréjük, tanulásban, viselkedésben, fejlődésben, amely nemhogy előbbre vinné az ő szellemi fejlődésüket, hanem visszafogja. Ennek megváltoztatására, vagy csak figyelemfelhívás szempontból is már sokat jelentene ez a darab, ehhez a darabhoz fűződő mozgalom. Erre már a tanárok is odafigyelnének, meghallgatnák, megnéznék, s talán változtatnának is, hiszen a darab üzenete nekik is szól."
Kriszta új ötlete a GRAMP nem állna meg az országhatáron. Ez az előadás világméretű lehetne, hiszen mindenütt élnek diákok, mindenütt probléma a tanár és diák közötti kommunikáció, mindenhol fogékonyak a gyerekek az újra, a megoldásra, a másra, a kihívásokra. Ilyen kihívás lenne a GRAMP is, amely világméretűvé nőné ki magát, s akkor talán Kriszta nagy álma is teljesülhetne, hogy egy izraeli gyerek együtt énekelhetne egy palesztinaival, s nem az ellenét, a háborúskodás lenne közöttük a kapocs, hanem a dal, az együtt éneklés öröme.
Hogy ez csak álmodozás? S ilyen úgy sem lesz? Szerintem ez nagyon is működik, hogy amikor egy ember már kitalál valamit, s mellé állnak segítők, s támogatják, akkor az álomból egyszer csak valóság lesz. Példa erre a lelkesedésre, tenni, segíteni akarásra Kriszta Büdöskölkök c. gyermeklemeze is vagy az Elvarázsol-lak című meselemez, amelyből később könyv is született.
"Kezdő színésznőként úgy gondoltam, hogy segítenem kell a beteg gyerekeken, s lélegeztető gépre fogok pénzt gyűjteni. De mit tehet egy színésznő? Természetesen a szakmájánál marad, így készítettünk férjemmel egy gyereklemezt. A lemez anyagából tartottam egy figyelemfelkeltő koncertet, s végül, 2 év kitartás eredményeként nem is egy, hanem kettő lélegeztető gép is megérkezett a kórház számára."
A lemez és a könyv megjelenése után Kriszta nem állt le, kereste az olyan darabokat, amelyek egy kicsit többet adnak a nézőnek, irányt mutatnak, terápiás jellegűek, segít eligazodni az elfáradt, meghasonlott embereknek. Így került színpadra az Ötödik Sally c. dráma, amelyben Kriszta egy nő 5 személyiségét játssza el, s ugyanebből az indíttatásból készült el az
És a nyolcadik napon c. dráma is, amelyet már Kriszta írt.
"Már az Ötödik Sally c. darabbal szerettem valami újat adni. Olyan darabot akartam, amely egy kicsit tanító, terápiás jellegű, amely nemcsak szórakoztat, hanem segít is. Aztán lassan körvonalazódott egy új darab, az És a nyolcadik napon, amelyet teljes egészében én írtam. A darab egy Down -szindrómás kisfiú életéről és a körülötte élők életéről szól, anyáról, nagymamáról és az ő közös kapcsolatukról."
A másságé ez a darab, az elfogadásé, a tolerancia tanulásé. Mennyire tudunk együtt élni a betegséggel, hogyan fogadja el a külvilág a családot, ahol probléma van. Hogyan fogadja el a család a problémát?
"Az előadás főszereplője Kiss Botond, aki szintén Down-szindrómás, s egyszerűen lenyűgöző, ahogy ő játszik. Mikor még szereplőt kerestem, s felhívtam a Down - Alapítványt, rögtön Botondot ajánlották. S valóban ő egy született tehetség, olyan hamar megtaláltam vele az összhangot, olyan nagyszerűen játszik, érzi a színházat, a szerepet, az örömöt. S bizony a nézők is érzik, hogy miről szól ez a darab. Olyan dolgok hangzanak itt el, amelyről sokan azt mondják, hogy igen, ezt ki kell mondani, s végre van valaki, aki ezt megteszi. Vagy, igen ez az, ami velem is megtörtént, igen így volt, s tényleg talán ez lehetne a megoldás? Kérdések, és válaszok, nemcsak a másságról, a betegségről, hanem az anya és gyermek közötti kapcsolatról, a leválásról, az elengedésről, a megértésről, a felnőtté válásról."
Nemcsak színésznő Szalay Kriszta, hanem anya, rendező, író, ötletgazda. Nemcsak játszik, ír, rendez, hanem a világon akar segíteni. Úgy gondolom nincs egyedül, csak ő ki is mondja, hogy mit akar. Figyeljünk rá, álljunk mellé!
Aki úgy gondolja, hogy segíteni tud a GRAMP c. darab megjelenítésében, bármilyen formában is, az írja meg ötleteit az info@egyszervolt.hu címre - GRAMP címszóra. Gondolkozzunk együtt, hiszen együtt könnyebb!
