Bizony rég láttunk már olyan kedves családi filmeket, mint amilyenek mondjuk a Családi mozidélután a Disneyvel című sorozatban mentek: a Kutyaszálló viszont mintha csak egy lenne közülük, kevés nyoma van benne a jelenkori pörgésnek, a gyerekfilmekre is egyre jellemzőbb erőszakosságnak. Igazi régivágású moziról van tehát szó, amely az egyszerű történetszövés ellenére is működik: hiába látunk századszorra szétválasztással fenyegetett, árva testvérpárt (persze gonosz nevelőszülők, segítőkész szociális munkás is tarkítják a képet), amint egy kiskutya végigcepedlizik a vásznon, nekünk annyi, megvettek kilóra.
Meg kell hagyni, a film négylábú hőse, Péntek remek választás erre a szerepre, hisz kevés néző akadhat, aki ne lágyulna el csintalan gombszemeitől, bozontos szőrétől. Első haverjai, a Kutyaszálló alapcsapatát képező Leo és Georgia már kevésbé tündériek, viszont annál karakteresebbek, mindketten számos humoros jelenet forrásai. Hozzájuk adódik még vagy száz különböző kutya, aki az utcáról kerül a két árva gyerek, Andi és Bruce által elfoglalt hotelbe.
Az alapsztori szerint a testvérpár ugyanis nem tarthat kutyát a gonosz mostoháknál, így kénytelenek keresni egy helyet, ahol kedvencüket, Pénteket elbújtathatják. Aztán - ha már úgyis annyi helyük akad az e célra épp alkalmas (amúgy rég bezárt) hotelben - úgy gondolják, befogadják a környék összes kóbor kutyáját, amiből pedig van bőven New Yorkban. Miután a főszereplő srác kisebbfajta technikai zseni, semmi gondot nem okoz neki lehallgatni a sintérek zártláncú rádióadását - ebből persze számos akciójelenet adódik, hisz a gyerekeknek mindenhova a gyepmestereknél előbb kell odaérniük.
Kutyák manír nélkül
Bruce bütykölő hajlama a későbbiekben is sokat segít a szedett-vedett kutyatársaságon, hisz az alapvető szükségletek kielégítéséről az ebeknek akkor is gondoskodniuk kell, amikor a gyerekek épp nem tartózkodnak a hotelben - ehhez nyújtanak segítséget a fiú automata berendezései. Közben nemcsak a kutyák, de a gyerekek száma is gyarapodik, a környékről ugyanis megneszelik páran a szálló létezését, és mindenáron segíteni szeretnének a kiskutyákon.
Végül egész kis csapat verődik össze, melynek tagjai közt idővel barátságok és szerelmek is szövődnek. Az őket játszó gyerekszínészekben ugyan nincs semmi különleges, de egyrészt nem is az ő dolguk elvinni a filmet, másrészt dicséretes, hogy mindenféle manír nélkül képesek játszani, teljesen természetessé téve ezzel a karakterüket. A felnőttek közül külön élményt jelent a mostohaanya bőrébe bújt Lisa Kudrow játéka, aki leghíresebb szerepétől, a Jóbarátok Phoebéjétől eléggé elütő karaktert, egy huszadrangú, irigy rockénekesnőt jelenít meg.
Az igazi főszereplők persze így is a más-más egyéniséggel rendelkező kutyák, "akiknél" külön jó pont, hogy - az állatos filmekben gyakori klisével ellentétben - nem beszélnek, és egyáltalán, igen kevés természetellenes trükköt hajtanak végre: csak rágnak, vonyítanak, egyszerűen a maguk szeretnivaló módján viselkednek. Ha tetszett a filmben a sok eb, mindenképp várjuk ki a stáblistát is, ahol egyikükkel-másikukkal természetes környezetében is találkozhatunk.
