A szülők még az ipari forradalom éveiben alapozták meg vagyonukat, így megtehették, hogy a passzióiknak éljenek. Apja törvényszéki képviselő volt, így értelemszerűen a megfelelő klubban töltötte a nap jelentős részét, ahol is aktívan pihente ki a közmunka fáradtságait. Anyja teapartik szervezésében élte ki kreatív energiáit, majd a maradék időben koordinálta a háztartási alkalmazottakat, és szervezte kíséretét. Beatrix Potternek tehát tudnia kellett volna a dolgát. El kellett volna végeznie hozzá illő iskoláit, majd szülei körében ki kellett volna várnia, amíg megérkezik a várva várt, vagyonban hozzá konvergáló, udvarias kérő.
Beatrix Potter azonban nem szeretett várni. Ötletei, vágyai voltak, és elhatározta, hogy kiéli ezeket. Megírta és képekbe öntötte első könyvét a Nyúl Péter meséit, majd elküldte London valamennyi híres kiadójának. Ezek azonban nem értették, hogy miért nem ül otthon, és miért nem várja csendesen a vagyonban hozzá konvergáló kérőt. Visszautasították, és úgy gondolták, hogy ezzel lezárult ez a kellemetlen közjáték. Beatrix Potter azonban nem adta fel. Addig harcolt, amíg el nem jutottak írásai, rajzai az olvasókhoz, és addig harcolt, amíg nem érte el, hogy azzal a férfivel kösse össze az életét, akit szeretni képes.
S bár a tragédiák nem kerülték el Beatrix Pottert, mégis teljes életet élhetett, értékes írásokkal, festményekkel, és szépséges földjével az Angol Tavaknál, amelyet halála után a környezetvédőkre hatott, azzal az utasítással, hogy eredeti állapotában őrizzék meg az utókor számára.
A film felnőtteknek szól, de kimondottan kedvelhető, szép munka. Gyönyörű tájak, viktoriánus korabeli házak, bútorok, ruhák, nagyszerű színészi játék jellemzi a Miss Pottert. Mindenkinek ajánlom egy szép, nyugodt délutánra.
