S bizony itt felmerül rögtön az alapkérdés, hogy az óvoda mire is kell, hogy jó legyen.
Ez az egyszeru, s lehet, hogy nagyon is kézenfekvô kérdés azért merült fel bennem, mert a napokban a lányom óvonénije szomorúan panaszkodott.
- Miért gondolják a szülôk, hogy mi itt az óvodában nem tanítjuk meg ôket semmire?
De mi az, hogy tanítás? S mire kéne tanítani, s egyáltalán miért kell tanulni?
Mielôtt bármiféle tanulásról beszélnénk, nézzük meg egy óvodás napját, hogy mit csinál reggeltôl, délutánig, azaz mit tanul?
- reggel beérkezik az óvodába, kb. 8-9 között, ahol reggelizik, azaz megtanul leülni az asztalhoz, közösségben reggelizni, megtanul kérni, s megtanulja megköszönni a reggelit.
- a délelôtt folyamán játszanak a gyerekek, az óvónénivel és egymással, amikor megtanulja a közösségben való játékot, a másikra való figyelmet. Megtanulja, hogy hogyan kell vigyázni a játékokra, ami nem az övé, megtanulja, hogy miképp kell rendet rakni, hogyan kell viselkednie a kisebbekkel, hogyan kell a játékban veszíteni vagy esetleg nyerni.
- a délelôtti játék mellett sokszor a gyerekek az udvaron vagy a játszótéren folytatják a játékot, de mielôtt kimennek a levegôre, minden gyereknek el kell mennie a mellékhelyiségbe. Ahol megtanul önállóan a wc-t használni, kezet mosni, egymást megvárni, egyszóval türelmet is tanul. Aztán következik az öltözés, a kisebbeknek még segítenek a dadusok, de a nagyobbak már megtanultak önállóan felöltözni, cipôt bekötni, sôt a többieknek is tudnak segíteni.
- a sorakozó is fontos része a tanulásnak, amikor újra fegyelmet és figyelmet tanul, társat választ, akivel együtt kézen fogva megy ki az udvarra.
- az udvaron szintén megtanulja, hogy hol vannak az óvoda határai, meddig mehet el, s ez nagyon fontos, hiszen ha az óvodán kívül van a csoport, egy játszótéren, akkor senki sem kóborolhat el, hiszen a csoporttal együtt kell visszatérniük.
- lassan elérkezünk az ebéd idôhöz, amikor újra kezdôdik a mosakodás, wc-re menés, ez is egyfajta szokás megtanulása, hogy étkezés elôtt mossunk kezet, étkezés után pedig mossunk fogat. Az étkezés a tanulás szempontjából kiemelkedô, hiszen itt tanulja meg a gyerek, hogy hogyan kell használnia az evôeszközöket, hogyan kér még ételt, hogyan önthet a többieknek italt, hogyan kell megteríteni, és hogyan kell a helyére tenni az edényeket, és hogyan kell megköszönni az ebédet.
- a délután foglalkozás nagy részét az alvás teszi ki, amelyet sok gyerek nagyon nem szeret, de mégis az önfegyelem, a mások tiszteletben tartása nagyon fontos, a csendben maradás, a csendben való öltözködés.
Röviden ennyi a kisgyerekek egy napja az óvodában. Ha most megszámolnám, hogy mennyi mindent kell megtanulnia 3 év alatt, hogy utána az iskolában a komoly dolgokat tanulja, akkor azt hiszem bajban lennék. Egy óvodás nagyon elfoglalt, és bizony elfárad egy-egy nap után, hiszen a sok játék mellett rengeteg tanulás van.
Ám sokaknak sajnos ez nem elég, kellenek a különórák, a fontos szakkörök, hagy fejlôdjön a kreatívitása, a mozgása. S ha ez sem elég, akkor legyen még idegennyelvi oktatás is, lovaglás, korcsolya és még mit tudom én mi. Persze ezek mind-mind nagyon hasznos elfoglaltságok, csak az a baj, hogy mi szülôk egy nagyon fontos dolgot felejtünk el.
Mégpedig, hogy a gyereknek játék kell!
Higgyük el, amikor elérkezik az iskola kezdés, az arra érettek már nagyszeruen fognak tanulni, s könnyen fognak beilleszkedni az új környezetbe.
De ehhez az kell, hogy bízzunk mi szülôk is bennük, hogy megállják a helyüket, anélkül is, hogy hatévesen már kivülrôl fújják az ABC-t, hogy húszig már kiválóan oszt, szoroz, kivon, összead.
S természetesen az, hogy engedjük gyermekeinket játszani, engedjük, hogy gyerekek maradjanak! Higgyék el, nem is olyan nehéz.
