A valóban egy padláson játszódó A padláson nemcsak hogy nem szolgál látványos 3D animációkkal, de az abban alkalmazott technikák (bábok, gyurmafigurák, gyerekrajzok) is szándékoltan suták ? éppen ez adja viszont a film báját. Más kérdés, hogy ezt a bájt inkább a felnőttek tudják majd értékelni (vagy egyáltalán észrevenni), hiszen ők azok, akik gyerekkorukból ráismernek a látottakra. Már a figurák, a film főszereplői is régimódiak, olyan nevekkel, mint Nefelejcs, Mackó vagy Délceg Lovag.
Rejtett politikai allegória
A 2009-ben készült alkotásról ? a kontextusból kiragadva ? meg nem mondanánk, hogy tavalyi produkció, hisz egészében olyan, mintha a szocialista mesefilmgyártás vezető terméke lenne. Igaz, ennek éppen a tanulságot szolgáltató társadalmi-politikai allegória megy ellene, amely pont a kommunista állammodellt, a személyi kultuszra építő diktatúrát kritizálja. (Nekünk, magyaroknak ez ráadásul különösképp érdekes, hisz a rosszat megtestesítő aranyfej eléggé emlékeztet Rákosi Mátyásra.)
Mindez ? a padlás világának ilyetén értelmezése ? persze csak a felnőttek számára rajzolódhat ki ilyen élesen, a gyerekek két (mini)országot látnak, a jókét és a rosszakét. Egy nap Nefelejcs, a szőke rongybaba áttéved a sötét oldalra, ahol hatalmába keríti a Rákosi-szerű diktátor, mire a többiek ? Mackó és Délceg Lovag vezetésével ? a megmentésére indulnak, az út során pedig számos, padlásmértékű kalandba keverednek.
Kis pénz, nagy ötletek
De a sztori talán nem is olyan lényeges, hisz százszor láttuk már: a hangsúly tényleg a valaha megszokott, de ma már kuriózumnak számító megvalósításra került. A történetet végig kis költségvetésű, ám annál bájosabb ?trükkök? kísérik: a szereplők ? Nefelejcs védőszárnyai alatt ? egy valódi bőröndben laknak, a hó felduzzadt párnákból hull alá, az árvíz pedig kék lepedők vagy fekete fólia formájában tör elő.
A szereplők is minden ízükkel egy elfeledett, régi világot idéznek: Mackóhoz hasonló bumfordi játékmacija minden gyereknek volt a hetvenes, nyolcvanas években, Délceg Lovag pedig egy esetlen marionettfigura, aki állandóan beleakad a saját drótjaiba. Az egyetlen, aki a mai idők felé kacsintgat, az Schubert, a kis gyurmaemberke, aki némileg a Toy Story Krumpli uraságára emlékeztet ? igaz, pixelek helyett tényleg gyurmából van, a kalapja egy valódi kupak, az orra pedig egy igazi ceruza.
