Négyszáz csapás: régen és ma

Egyéb

Pontosan ötven éve vetitették először a francia  mozikban  Francois Truffaut: Négyszáz csapás című önéletrajzi ihletésű filmjét, amely egy szélhámos miatt pénzügyi zűrbe keveredett,  majd a fiatalkorúak nevelőintézetébe került kiskamasz hányattatásainak történetét, a nevelés hiányát és annak következményeit fogalmazza meg újhullámos eszközökkel. A  kerek filmes évforduló ad apropót arra, hogy születésnapján köszöntsük Ranschburg Jenő, gyermekpszichológust, aki életműve elismeréseként Prima Primissima-díjat kapott.
Ez alkalomból készült összeállításunk egyrészt rávilágít a mai gyerekeket érő szinte megválaszolhatatlan kihívásokra, másrészt a népszerű gyermekpszichológus ezzel kapcsolatos nevelési álláspontjára.
 
Gyerekbűnözés: már az óvodában lépni kell
 

- A statisztikák nem mutatnak változást, négyezer körüli a gyerekkorú bűnelkövetők száma évtizedek óta, de itt két dolog között kell különbséget tennünk - szögezte le Ranschburg Jenő. - Az elkövetett cselekmények "felnőttes jellege" és a statisztikák "tévedése". Ma egyre durvábbak az elkövetők, és egyre ritkábban fordulnak az áldozatok szülei rendőrséghez (például egy mobil elrablását nem jelentik), mert tapasztalják a rendőrség tehetetlenségét, ezért a statisztika igen csaló. Világszerte nő a fiatalkorú bűnözés, és most nem beszélek arról, hogy az elkövetők is áldozatok. Nem igazán akarunk belegondolni, hogy miért nem jó ma gyereknek lenni.

 
Az a kiinduló pontom, hogy már az óvodában felismerhetők azok a magatartásformák, amikből meg lehet "jósolni" a későbbi bajokat, ezek pedig kezelhetők, befolyásolhatók is a megfelelő módszerekkel  - szögezte le. -
A szülőket meg jobb szó híján "szülők iskolájába" hívnám mindenféle kedvezményekkel "jutalmazva", vagy azok megvonásával "büntetve" a hozzáállásukat. A szülők csoportja - szakszerű segítés és állandó monitorizálás mellett - a legnagyobb segítséget nyújthatja egymásnak és a pedagógusnak munkája sikeréhez

 

Beszéd és személyiség
 
- Én most is hiszem, hogy a szónak, a hangnak teremtő ereje van, hatni lehet vele. Beszédünk nagyon jellemző ránk, a beszéd személyiségjegy - ha megváltozik, változik a személyiségünk is - mondta a Seneca Beszédstúdió 10 éves évfordulóján, köszöntőjében.
 
Senecának igaza van, a nyelv a lélek ruhája. Ha a ruhával baj van, akkor nem csak a ruha hibádzik, hanem erősen érintve van a lélek, a személyiség, aki nem tud úgy öltözködni, ahogy szeretne. Az alkat és a személyiség ugyanolyan kapcsolatban van, vagy lehet, mint a nyelv és a személyiség.
 
Ha a beszédhiba a személyiség része, akkor gyógyítani is az egész személyiséget kell. Engem például meglepett, hogy a kicsi gyerekek nyolcvan százaléka agresszíven viselkedik a homokozóban. De mit látunk az óvodában? Jelentősen csökken az agresszió. Miért? Mert megtanultak beszélni. A beszéd az egyik legfontosabb dolog, mert nyit egy csatornát az indulatok levezetésére. A beszédgátlás, a beszédhiba pedig keserűvé, indulatossá teszi a gyereket.

Nem lehet "kávészünetet" tartani a nevelésben

A legfontosabb nevelési probléma ma, hogy a szülő "kávészünetet" tart a nevelésben, ha nincs gond a gyerekkel. Csak akkor figyelünk fel a bajra, ha már a külső, jogi következmények fenyegetnek, és akkor már késő nevelni - állitja a gyerekpszichológus.

 
Egy olyan országban - tette hozzá -  ahol eltűri a politika, a társadalom, eltűrik maguk a pedagógusok a szegregációt, a gyerekek nagyon megalázó kirekesztését, az abszolút esélytelenséget, ott nagyon nehéz arról beszélni, hogy ott kezdjük a dolgot, hogy a gyerekek viselkedjenek elfogadhatóan.
 
A gyermek a "boldogságpumpa"
 
Napjainkban nyilvánvalóbban döntésként élik át a házaspárok a gyermek vállalását, és kétfajta gyermektelen család létezik: az egyik - bár nagyon szeretne utódot, ez valamiért nem sikerül, a másik viszont úgy dönt, hogy nem vállalja a gyereknevelés terhét.
 
 
A párok döntési joga elvitathatatlan - érvelt egy szakmai fórumon Ranschburg, ugyanakkor nyilvánvalóvá tette, hogy házasság- és gyermekpárti, de a "... szabad döntés időszakában a ködösítés, az illúziók keltése, a gyermeknevelés kínjainak elhallgatása legalább olyan fontos oka a gyermekvállalás elmaradásának, mint a közismert magyarázatok" .