Díjak és értékek
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek" - énekli a művésznő, több évtized után még mindig a gyerekek kedvence, a szakma is folyamatosan elismeri munkáját: Mosoly rend lovag, Kossuth-díjas, övé a Mecénás-díj, idén pedig a Prima Primissa egyik jelöltje.
"Jólesik minden elismerés, de a Prima Primissa jelölés különösen értékes, hisz ez a díj maga a kultúra melletti kiállás. - fogalmaz a művésznő. - Ugyanakkor nem felejtem, amit Pártos Géza a főiskolán belénk nevelt :.A siker az nem mérce!. Ugyanis könnyen előfordul, hogy valami teljesen értéktelen, holnapra el is felejtik, aznap mégis sikere van. Nekem szerencsém volt, rátalálni arra az útra, ahol saját személyiségem, ízlésem feladása nélkül sikeres lehettem."
Halász Judit dalain több nemzedék nőtt fel, tagjai ma már anyukák és apukák, együtt dúdolják gyerekeikkel a jól ismert dalokat. Olyan érték ez, amelyet nem lehet pénzben kifejezni, sokszor mégis elfelejtjük ennek a jelentőségét. A művésznő nemcsak a saját gyerekének énekelt, hanem most már az unokáinak is dúdolhat.
Koncertfilm
"A családom Amerikában él, most jönnek haza decemberben, amely nekem a legnagyobb dologidő. Nemrég fejeztük be a koncertfilmem első forgatását. Két koncertből állt, ahol a kis unokáim is jelen voltak. Nagyot nőttem a szemükben, a nagyok már együtt énekeltek velem, s még a legkisebb - 10 hónapos - sem aludt el. A koncert, a zene mellett fontos volt, hogy a gyerekek elhozták a kívánságaikat, hogy miket szeretnének hallani, képeket készítettek a dalokhoz, amelyekből kiállítás is nyílt. A koncertfilm forgatása persze még folytatódik, hiszen a vígszínházi fellépéseimet is rögzítjük, s a vidéki előadásokat. Hiszen ahány helyszín, annyi gyerek, annyiféle hangulat. Így lesz kerek a film, amelyből először egy mozifilm készül, s ha minden összejön, akkor DVD-n is meg fog jelenni."
"Hull a hó és hózik"
Halász Judit együtt várja, csalogatja a Mikulást a gyerekek közé, akivel ma már szinte minden utcasarkon összefuthatunk ilyenkor december elején. De vajon a művésznőnek, milyen emlékei vannak a gyerekkorából? Milyen Mikulás hozott neki ajándékot?
"A nagymamám, a nagynéném és mi egy nagy kertben, de külön házban laktunk, ezért a Mikulás minden évben egyszerre jött hozzám és az unokaöcsémhez. Ott ültünk a nagy konyhaasztalnál és izgatottan vártuk, mikor kopogtat be a fehér szakállú öregúr. És egyszer csak jött. Bár mindketten sejtettük, hogy ő valójában édesapám unokahúga, aki a saját kifordított irhabundájában és kucsmájában dörmög, mi úgy féltünk tőle és úgy lestük a szavát, mintha az "igazi" lenne. Mondhatta volna nekünk bárki, hogy ő a Manci néni, mi tudtuk, hogy most maga a Mikulás; mert azt akartuk, hogy így legyen."
Talán pont ez a lényeg a Mikulásvárásban, a játék, a várakozás. Bár a művésznő arról is be tudna számolni, hogy hány kételkedő kisgyerekkel találkozott már, aki nem hiszi el, hogy a Mikulás jött el hozzánk.
"Ez nem az ő hibájuk, a szüleik vettek el tőlük egy mesét. Szerintem jó játszani, és ez a mikulásos és karácsonyos dolog olyan játék, amelyben a gyerek és a felnőtt együtt vesz részt. Az a szülő, akinek ez sikerül, talán meg tudott őrizni magában valamit a hajdani gyermekből."
