Nils Holgersson a regény (és a sorozat) kezdetén egy komisz kisfiú, aki folyamatosan kínozza a szülei gazdaságában található állatokat. Egy manó büntetésből összezsugorítja, így Nils igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és csak a Márton nevű lúd tollaiba kapaszkodva tud elmenekülni a farmról. A vadludakkal való vándorlás során a fiú közelebb kerül az állatokhoz és a természethez.
A regényt 1906-ban a svéd állam pályázatára írta meg Selma Lagerlöf. A kormány ugyanis egy olyan ifjúsági olvasókönyvet akart kiadni, amelyből a gyerekek szórakoztató módon, ám hitelesen ismerkedhetnek meg a növény- és állatvilág, egyszóval a természet szépségével. Lagerlöf könyve aztán hatalmas siker lett, abban az időben a szintén remekműnek tartott A dzsungel könyvéhez mérték a hatását.
A Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át című könyvet - melyben a nagymamától hallott mesék és legendák is megjelennek - végül több mint negyven nyelvre lefordították (egyedül Magyarországon húsz kiadást ért meg), a főszereplő kisfiú pedig még a svéd húszkoronásra is felkerült. A történetből 1980-ban, svéd-szlovák-japán koprodukcióban készült az 52 részes rajzfilmsorozat, melyet először 1988-ban mutattak be hazánkban.
Az első női irodalmi Nobel-dij
http://nobelprize.org/
Selma Lagerlöf munkássága persze jóval túl mutat Nils Holgersson történetén, bár az irodalmi Nobel-díj átadásakor a Svéd Akadémia külön kitért a mesére, illetve az abban kifejtett gondolatra, miszerint "inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat". Az írónő eszerint is élt egyébként, a náci uralom idején számos értelmiséginek segített kimenekülni Németországból, Finnország szovjet megszállásakor pedig - támogatása jeléül - elküldte Nobel-díját a finn kormánynak.
Lagerlöf komoly, sőt komor témákat is boncolgat más műveiben: a Képcsinálók című drámájában például arról vall, hogy miként hatott rá apja alkoholizmusa, A halál kocsisa című írásában pedig azt a régi legendát dolgozza fel, miszerint a Halál minden szilveszter éjjelén másik kocsist keres maga helyett, olyan embert, aki épp akkor bűnben halt meg.
A Nobel-díjat 1909-ben kapta meg, az irodalmi kategóriában első nőként - a következő női díjazottra 1926-ig kellett várni. Akkor a ma már kevéssé ismert Grazia Deledda kapta meg az elismerést. Lagerlöföt a hivatalos indoklás szerint "magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül" jutalmazta a Svéd Akadémia.
