Ha vár, akkor bizony mászni kell felfelé, elfáradni, lihegni?
Fönt már jobb a helyzet: történelmi emlékek, csodás táj - igazi kiránduló hangulat, vagy mégsem?
Valami van, volt a levegőben?
De álljunk itt meg egy kicsit. S, mint egy kivülálló próbljuk meg feltérképezni a területet.
Alaphelyzet: a táj szép, az idő is ?nagyjából? jó (nem esik), a vár is érdekes.
Emberek: családosok, sok gyerek, akiket érdekel a vár, sok szülő, akiket már rég nem érdekel a vár?
Első kép:
Még felfelé a romhoz, enyhe emelkedő, enyhe irigység, hogy milyen jó annak, aki már lefelé jön ?
szemben egy német család, a papa nagyon gesztikulál, magyaráz, a mama próbál visszabeszélni, a gyerek előttük zokog ? jó kis kirándulás lehetett ? 100 méterre mögöttünk még mindig zajlik a veszekedés, majd hirtelen a papa úgy dönt, hogy üvölteni is fog ? messzi még az otthon, több mint 1000 kilometer, marad a kis nyaraló, a bezártság. Jó kis nyaralás! Szegények!
Második kép:
Már a vár bejáratánál, unatkozó apuka bámészkodik előttem, elnyűve szívja a cigijét, várja a családot. Unalmas egy vár ez, unalmas nyaralás, unalmas program ? fia lép ki a romok közül, majd máris megmássza az odatámasztott ágyut, hisz ez is rom ?
- Muszáj rámásznod az ágyura? ? kérdi az apja, kissé morózuson.
- Miért, ez egy ágyú?- kérdi vissza a gyerek elbámulva.
- Hogy működik? Mi ez?- folytatja érdeklődőn.
- Na, gyere már menjünk, ne mászkálj ott! ?hangzik a válasz. A gyerek kérdése lassan elpárolog a több száz eves falak között, helyén csak enyhe cigaretta füst kavarog?
Harmadik kép:
Kisvártatva feltűnik egy újabb család, a mama lihegve lepihen, ő nem mássza meg a felső várat, a többiek indulnak. Apuka és a kiskamasz lány. Mikor visszatérnek a mama lelkesen fogadja őket, merre jártatok, mindent megnéztetek? Mindent, mondják unottan?
- Gyere, olvasd el lányom, hogy mit is érdemes tudni erről a várról! Tudod Török Bálint, biztos tanultál róla történelem órán?
- Jó, de most nem olvasom el!-enyhe fintor a lány arcán, egy kis unalommal megfűszerezve.
- Gyere, akkor nézzük meg a kiállítást! Erre fogsz emlékezni 20 év múlva?
- Ne már anya, éhes vagyok, menjünk már kajálni!- mondja a lány, s most már a testtartása is elárulja, hogy ebből a várból akár ki is ugrana, csakhogy megszabaduljon az ősöktől, s az unalmas családi nyaralástól.
A család megindul, még egy utolsót videozik a papa. Beállítások, vigyorok?
- Fönt a várban is videoztál? ? kérdi a mama, fontossága már szinte fájó.
- Persze, mindent? - hangzik a fáradt válasz.
- Jó, de remélem rámondtad,hogy ez Szigliget ? Tudod, hogy otthon majd tudjuk, hogy hol is voltunk?.
Negyedik kép:
Jobbra német család. Fotó így, fotó úgy? Csupa öröm az arcukon. Nyaralnak. Felhőtlen a boldogság. A mama lelkesen magyaráz.
- Itt minden olyan szép, a hely, a hangulat, az emberek, a környék. Olyan mint Olaszország?- s nevet nagyokat.
- De ez a Balaton, mondja kisérője?
- Persze, persze?. Gyere Jürgen, fotózz le innen is minket?
Lassan elindulunk lefelé. Szigligeten esett az eső és valami volt a levegőben. Majd - ha megint kisüt a nap, eljövünk újra.
