Természetesen olvassanak, hiszen annál jobb kikapcsolódást nem is tudnék elképzelni nekik. Most már csak marad a kérdés, hogy mit és hogyan.
Tegyük fel, hogy az adott iskolába, ahová gyermekünk jár, szigorú követelmények mellett, nyárra bizony kötelező olvasmányokat adnak fel. Mit tehet ilyenkor a szülő? Hát természetesen nyüstöli a gyereket, aki szép lassan megutálja könyvet, még ránézni sem bír, inkább csinál valami egészen mást, s a végén ott vagyunk, hogy hirtelen augusztus vége lesz és már kezdődik a suli és nem olvasta el a gyerek a könyvet. Ez persze ismerős történet, hiszen ez volt a mi gyerekkorunkban is. Meg voltunk szórva számtalan kötelező olvasmányokkal, s ki tudásához és szorgalmához mérten olvasott.
Mi a megoldás? Ha már kötelező az a könyv, akkor mindenképp segítsünk neki olvasni, akár el is kezdhetjük, hangos felolvasással, hátha kedvet kap hozzá, a könyv kiolvasása után megmutathatjuk a könyv filmváltozatát is, de semmiképpen sem a könyv elolvasása előtt.
Ami viszont, szerintem a legfontosabb, hogy kerüljük azt a szót, hogy kötelező. Ennek már a jelentése is rosszat sejt, ha ezt elfelejtjük és csak ajánljuk, hogy mi lenne, ha ezt elolvasná, sokkal könnyebben megy a dolog. (Csak zárójelben ezt az iskolában is így kéne emlegetni!)
Másik eset: már elvégezte az első osztályt a csemete, s mi szülők teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy ő már tud olvasni. Nosza, itt egy könyv. Olvass! De nem úgy megy ez ám! Itt is kedvet kell teremteni! Ajánlom ilyen esetekre az egyszerű, már sokszor felolvasott mesekönyveket. Milyen jó érzés, mikor a már hallott mesét, maga olvashatja el. Itt persze senki ne gondoljon hatalmas irodalmi remekművekre. Egy képeskönyv kiolvasása is siker!
A lényeg, hogy gyakoroljon. Sokszor még a vaskos telefonkönyv áttanulmányozása is sikert jelenthet. Bármi, csak betű legyen!
Harmadik eset: olvas, szinte mindent, vágyik újabb és újabb könyvekre? gondolhatjátok, hogy ez az álomgyerek. De még az is lehet, hogy van ilyen. Érdemes odafigyelni, hogy mit is olvas! Közös ajánlások, könyvesboltok választékának megtekintése, esetleg könyvtár látogatása ajánlott. Szerencsére rengeteg új diákkönyv van már piacon, tehát válogatni lehet. De ne feledkezzünk meg, a nagy régiekről sem, s az is lehet, hogy egy-egy közöttük még kötelező olvasmány is.
Hát ennyit szerettem volna, a nyári olvasmányokról elmondani. Saját tapasztalatom szerint, a legjobb, ha békén hagyjuk, és olvas, ha van hozzá kedve. S valóban, a fiam a nyáron már az ötödik könyvet bújja. Reggelente ki sem kel az ágyból, 9-ig csak olvas, méri, hogy már hol tart, és mesél és mesél. Keresgél, kutat a könyvespolcon, hogy mit lehetne majd még elolvasni, lapozgatja az újságokat, a magazinokat. Így tehát nyugodtan mondhatom, hogy az olvasás kipipálva, már csak az írást kéne gyakorolni.
Erre is kitalált az osztályfőnöke egy jó módszert, amit szívesen ajánlok mindenkinek: Mi történt a nyáron? ? nyári élmények leírása, képekkel, beragasztásokkal illusztrálva. S valóban, mi történt a nyáron, annyi minden, hogy a nyár végére akár el is felejtheti, de ha a kis könyvet írja, rögtön minden másképp fog festeni. Írás közben az élmények újra felelevenednek, a képek keresése is egy külön program, nem beszélve arról, hogy milyen jó lesz ezt jövőre újra kézbe venni.
Jó nyarat és jó olvasást és jó írást!
