Kistesók a szénbányából
"Nagytestvérük várta a bükkábrányi ősfenyőket itt Ipolytarnócon: egy húszmillió éves, száz méter magas, megkövült cukorfenyő"- magyarázta Szarvas Imre, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület vezetője, hogy miért is oda szállítottak fél tucatot a bükkábrányi lignitbányában, hatvan méteres mélységben talált tizenöt mocsárciprus közül. A szubtrópusi mocsárerdő nem mindennapi sorsa úgy nyolc millió éve, a miocén korban kezdődött. Éltek pár száz évet a Pannon-tenger partján, majd egy homokvihar - esetleg földcsuszamlás, vagy még inkább cunami - hat méter magasságig betemette őket szürke homokkal. Különlegességüket az adja, hogy ez a nedves homokréteg megóvta őket a pusztulástól: megmaradtak valódi fának, azaz nem szenesedtek el és nem kövesedtek meg.
Új fogadóépület
Ipolytarnócon, az átadás előtt álló új fogadóépület mellett állították fel a fákat. A három méter vastag és négy méter magas fatörzsek impozáns látványt nyújtanak. - Méltán kapja így az "Ősfenyő belépő" nevet a fogadóépület - mondja Szarvas Imre. Hozzáteszi: különleges, kétkomponensű ragasztóval itatták át a faanyagot, ami nemcsak egyben tartja, hanem az időjárás viszontagságaitól is megóvja őket. Hamarosan védtetőt is építenek föléjük. A hatodik fát a geológiai tanösvény egyik fedett bemutatóhelyére vitték, ahol az évgyűrűit is be fogják mutatni
Ősvilági Pompeji
- Az ősvilági Pompejinek is nevezett, Európa Diploma kitüntető címmel rendelkező Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen egy szubtrópusi kiránduláson vehet részt a látogató - kalauzolja tudósítónkat Szarvas Imre. A húszmillió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa egy szubtrópusi őserdőt konzervált több tízezer levél lenyomatával, sekélytengeri élőlények - korallok, kagylók, csigák - maradványaival, a helyiek által megkövesedett pacsirtanyelvnek is nevezett cápafogakkal. A terület egyik szenzációja a "Gyurtyánkő-lócza" - azaz a már említett, valaha nyolc méter kerületű és száz méter magas, megkövesedett cukorfenyő, amely a világ legnagyobb ismert megkövesedett fenyőféléje. A másik világra szóló különlegesség az ősi állatok lábnyomait megőrző homokkőpad, és mostantól immár a lábon álló mocsárciprus erdőrészlet is.
Az új épületeket október első napjaiban adják át, de a ritka geológiai értékeket rejtő tanösvények addig is várják az érdeklődőket - csütörtöktől vasárnapig, naponta 9-től 16-óráig.
Kalandos utazás
Lelőhelyükön semmiképp sem maradhattak, hiszen ott folytatódik a lignit kitermelése, másrészt amikor szabad levegőre kerültek, a nyári kánikulában kiszáradtak, szétrepedeztek, a kérgük elkezdett lepattogzani. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársainak irányításával gyors mentőakció kezdődött. A legjobb állapotban lévő tíz fát felkészítették az elszállításra, és négy a miskolci múzeumba, hat pedig a Bükki Nemzeti Park ipolytarnóci bemutatóközpontjába került. A 10-13 tonnás fatörzseket különleges trélerekkel és egyedi útvonalengedéllyel lehetett csak szállítani. Sok helyen még a villanyvezetékeket is fel kellett emelni, hogy átférjenek alattuk. A nem mindennapi lelet híre - akár egy mesében - hetedhét határon túl szárnyalt, és messze földről érkeztek tudósok, hogy a fákat megvizsgálják és megmenthessék. A nemzetközi konferenciát szeptember 10-én tartották Miskolcon. A kutatók végül amellett döntöttek, hogy a múzeumba szállított fatörzseket cukros oldattal itatják át, ami megóvja őket a kiszáradástól, és lehetővé teszi azt is, hogy a látogatók megnézhessék, a tudósok pedig tanulmányozhassák a mocsárciprusokat. A több száz évet megélt fák évgyűrűiből, a növényi sejtszerkezetből például a hét és fél millió évvel ezelőtti éghajlatra, annak változásaira lehet következtetni.
