Vannak azért problémáim a Mézengúzzal. A történet ugyanis nem méz, inkább izzadtságszagú. Barry végez a főiskolán, majd elhelyezkedik a méz-bizniszben. Ez a munka azonban nem köti le fiatalos energiáit, így elhatározza, hogy inkább körülnéz a világban. Beküzdi magát a "pollenfickók" nevű elit alakulatba, és máris New York Cityben találja magát. Itt aztán megsérti az összes méhtörvényt. Összebarátkozik egy kedves virágárus lánnyal, Vanessával, akinek véletlenül berepült a lakásába. A lány megmenti idegesen csapkodó vendégeitől, és ekkor Barry elköveti a legszigorúbb törvénysértést, amit egy méh elkövethet. Megköszöni Vanessának a segítségét, és beszélgetésbe elegyedik vele. Így tudja meg, hogy az emberek ellopják a méhek mézét, és azt úgy árusítják az üzletekben, mintha ők készítették volna. A diplomás méh elhatározza, hogy beperli az emberiséget tolvajlás bűntette miatt.
Nos, mit lehet ehhez hozzátenni. A Mézengúz története egy Jerry Seinfeld nevű - Amerikában igen népszerű - komikus fejéből pattant ki... hosszas töprengés után. A film a megszokott Dreamworks-szisztémát követi. Nagyszerű figurák, hibátlanul kidolgozott látványvilág és kétpercenként egy poén. Jobbak és gyengébbek, ahogy ez már lenni szokott. Csak az nem világos, miért készítették el a filmet, a gondolatisága és a tanulságok ugyanis meglehetősen semmitmondóak. Míg a Shrek szórakoztatva tanít a valódi szépség felismerésére, a Mézengúz csak arra világít rá, hogy egy méhnek meg kell tanulnia, hol a helye a világban. Mondjuk ez a tanulság is feldobna, ha diploma előtt álló méh lennék.
Kicsit úgy érzem, hogy a Dreamworks producerei ezúttal csak akartak egy nagy zsák pénzt keresni. Ezzel persze semmi baj, de az utóbbi időben már szinte csak olyan filmek születnek, amelyekkel az alkotók szeretnének egy nagy zsák pénzt keresni. Tartalmat és érzelmet igénylek minden egyes új moziba, nemcsak bejáratott paneleket.
Mézengúz
Színes, amerikai animációs film
Rendezte: Simon J. Smith, Steve Hickner
