Perzsia hercege: moziban pereg a videójáték homokja

Egyéb

A Prince of Persia az egyik első videójáték volt, amely kezdetleges grafikája ellenére is megmozgatta fantáziánkat, a klaviatúra ütögetése közben el-elképzeltük, milyen is lehet valójában a palota, ahol hősünknek meg kell küzdenie a hercegnőért. A képzeletünkben feltárult látványt jól adja vissza a film: a herceg kellőképp vagány, ugrásai ? melyek a mostanában divatos parkour mutatványokra hajaznak ? tényleg lenyűgözőek; a hercegnő is elég csinos, a történetnek helyt adó város pedig varázsosan arabos, esszenciáját adja a fejünkben lévő Perzsiának.

 
Fáradt forgatókönyv
 
Amíg a látványtervezők valóban kitettek magukért, addig a forgatókönyvírók már nem vették ki a részüket ennyire a munkából: a történet nélküli videójátékhoz próbáltak egy történetet találni, amely hellyel-közzel illik a hangulathoz. A hajsza végül is egy varázslatos tőrért és a címbeli időhomokért folyik, ezek segítségével vissza lehet forgatni az időt. Néhányszor ez meg is történik, amitől a korábbi események érvényüket vesztik, így kerül néhány csavar is a történetbe.
 
Az események középpontjában amúgy a címbeli herceg, Dastan áll, aki igazából nem is herceg: árvagyerek volt, akit Perzsia uralkodója magához vett, két saját fia mellé ? ez némileg talán az Aladdinra emlékeztet, de máshonnan is lopkodtak bőven a készítők. Dastant később azzal vádolják, hogy megölte nevelőapját, a királyt, ezért menekülnie kell: útja során természetesen számos kalandba keveredik, és persze mindig abban bízik meg, akiben nem kellene.  
 
Legalább a szereplők szépek
 
Az alapsztori tehát nem túl eredeti. A film dinamikáját tovább gyengíti, hogy a szerelmi szál legalább olyan hangsúllyal van benne jelen, mint a kalandok sora. A szereplők vonzerejét pedig ? miután jellemük elég sematikus ? leginkább szépségük adja, amit a készítők rendesen ki is használnak: a Taminát játszó Gemma Artertont és a jól kigyúrt Dastant, Jake Gyllenhaalt is sokszor látjuk például lassított felvételen, így alkalmunk nyílik jól megcsodálni őket.
 
A film tehát pontosan azt nyújtja, amit egy videójátéktól várnánk: másfél óra színes kavalkádot, számos látványos jelenettel ? de ennél semmivel sem többet. Akinek ez megfelel, annak viszont nyugodtan ajánljuk a filmet.