A dolog úgy szokott történni, hogy minden évben megszületnek az ügyeletes családi animációk, amelyek mind hatalmas bevételeket hoznak, majd megérkezik az éves rendes Pixar-film, és letarolja a piacot és a díjakat. De vajon mi a Pixar titka? Miért kellett a Disney-nek mélyen a pénztárcájába nyúlnia, hogy visszaszerezze a lejárt szerződése után önállósuló Pixart... Mi kerül ezen a cégen 7,4 milliárd dollárba?
A Pixar a hetvenes évek közepén garázscégként indult. Néhány fiatal hippi arról ábrándozott, hogy majd számítógépen fognak animációkat készíteni. Aztán jött néhány mecénás, aki hitt is ebben a gondolatban, és beleöltek az ötletbe néhány millió dollárt. 79-ben már a Lucasfilmnek dolgozott a csoport, majd amikor 85-ben George Lucas elvált a nejétől, és a teljes vagyonmegosztás után el kellett adnia néhány cégét, a számítógépes csoporttól is megvált. A csoportot az Apple főnöke, Steve Jobs vásárolta meg, mindössze 10 millió dollárért. Ő alapította meg a Pixar-t 1986-ban, és elindult a sikersztori.
Még ebben az évben piacra dobták a Luxo Juniort, amely két megszemélyesített asztali lámpa történetét dolgozta fel, és ők ketten adták a cég azóta közismert emblémáját is. Majd jöttek az újabb népszerű rövidfilmek. Az 1989-es Tin Toy már az Oscart is elnyerte, így elérkezett az idő, hogy a csapat bevállalja az első egész estés filmet, miközben a bevételek is egyre szaporodtak, hiszen a Pixar sok reklámfilmet készített, és az egész estés blockbusterek világában is nevet szerzett magának, főleg a Terminátor 2. folyékony robotgyilkosának megalkotása után.
A Toy Story 1995-ben került a mozikba, mint az első, teljes egészében számítógéppel megalkotott animáció, és hatalmas sikert aratott. A robbanáshoz azonban hosszú út vezetett. Az ötletet többször átdolgozták, és kis híján el is vetették. A történethez a Disney "script-doktort" hivatott, aki segített a főszereplők karakterét kidolgozni, szimpatikussá tenni őket a gyerekek szemében, és gondoskodott arról, hogy a történet tanulsága eljuthasson a film kicsiny nézőihez.
A stúdió idei filmje a L'ecsó, melynek gyönyörű figurái élesek és kidolgozottak. Az arcok mimikája egyre részletgazdagabb. Az árnyékok életszerűek, a vizek csillannak a fényben. Mégis a sztori az, amely a film sikerét hozza.
Egy ínyenc csatornapatkány... Micsoda furcsa gondolat alapozta meg a Pixar sikertörténetét. A film ugyanis egy mindenki által utált rágcsálóról szól, aki többre vágyik, és nem törődik azokkal, akik vissza akarják őt rántani a kukák világába.
Mellesleg nincs az a néző, aki ne éhezne meg a L'ecsó megtekintése után. A másik alapgondolat ugyanis az, hogy nincs értéktelen étel, csak igénytelen megvalósítás.
Főzni mindenki tud - akiben van lélek, fantázia és vágy az új ízekre!
A sikerekhez nyilván az is hozzátartozik, hogy a Pixarosok már most tudják, hogy három év múlva milyen animációval kápráztatják el a gyerekeket. Az lesz majd a Toy Story 3. 2010-ben. De előtte 2008-ban jön a Wall-E, egy robot története, majd 2009-ben az Up, amely egy öregúr és egy vadőr utazásáról szól, akik a veszélyes kalandok közepette minden nap fél 4-kor megebédelnek.
