Egyre-másra ünneplik születésnapjukat a volt keleti blokk kedvenc rajzfilmfigurái. Kisvakond, vagyis eredeti nevén Krtek megalkotója, Zdenek Miler 1954-ben kapta a megrendelést egy oktató-nevelő célzatú rajzfilmre, amely a "szocialista béketábor" gyermekeinek nyújt útmutatást. Az ősbemutató immár ötven éve volt. Már az első történetben (mely A vakond nadrágja címet viseli) felvillant a textilgyártás folyamata, és a későbbiekben is képet kaphatunk mindenféle gyártási technológiáról - de persze jócskán akad erkölcsi útravaló is a rajzfilmben. A megtett diadalútról emlékezik meg a Cseh Kulturális Centrumban december 19-ig látható, hatvan rajzból összeállított kiállítás. Kisvakondnak majd' minden barátja felvonul a képeken, és világkörüli útjáról is kapunk egy kis beszámolót: egy jegesmedvével utazik egy bálna hátán vagy épp taxinak használ egy kengurut. Mindesetre így is sokan hiányolhatják a meséhez kapcsolódó "kegytárgyakat", Kisvakond-plüssfigurát, -pólót, -legót, egyéb játékokat. Számukra vigaszt nyújthat, hogy a Cseh Centrum készül egy nagyobb és interaktívabb kiállításra is, amely már a Millenárison, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében kap majd helyet.
A két lengyel vagány
A kor nagyon kedvelt párosa volt a lengyel Lolka és Bolka, akik idén már 45 "évesek". A Lolka és Bolka sorozat első részét 1963-ban mutatták be, az ötletgazda Wadysaw Niehrebecki a figurákat saját gyermekeiről mintázta (Bolka a magasabb, vékonyabb, aki piros sortban, sárga ingben szerepel, Lolka az alacsonyabb, lila nadrágban, fehér ingben látható). Egy évtizeddel később a fiúk - főleg a nőnemű közönség követelésére - egy lánypartnert is kaptak, Tolát. Ahogy Kisvakondot, úgy a két kislegényt is körülbelül nyolcvan ország lakói ismerik, a sikerhez persze itt is hozzájárulhatott, hogy az ő kalandjaikat sem kellett szinkronizálni. A rajzfilmből 1986-ig mintegy százötven epizód és két nagyfilm született. A kor hangulatát jól mutatja az 1980-ban készült pár rész, melyben Lolka és Bolka bányászokat látogat meg, hogy tőlük tanuljon a szocialista munkamorálról - bár ez inkább csak kivétel volt, amely erősítette a szabályt, miszerint a sorozat szándékoltan nem foglalkozik politikai témákkal. Ettől függetlenül az alkotók ténykedését állandóan figyelték a cenzorok, így nem véletlen, hogy a Lolka és Bolkából sosem készült például karácsonyi epizód, és még a messziről mutatott városokban sem lehet kiszúrni templomtornyot.
A szocialista Tom és Jerry
Összeállításunkból semmiképp sem maradhat ki a szovjet Tom és Jerry, vagyis a No, megállj csak! című rajzfilmsorozat, melynek kultstátusát jól mutatja, hogy még eredeti címére is emlékszünk - persze csak fonetikusan, Nu, pagagyi! A huligán farkas és a kispolgári nyuszika (akik közül mégis a farkas tett szert több rajongóra) a rendszerváltást is túlélte, hisz a No, megállj csak! első sorozata 1969-ben készült, de még 2006-ban is adtak hozzá epizódokat. A zenei főmotívum ma is igen népszerű hazánkban - igaz, nem az úttörőzenekar előadásában, hanem csengőhangként.
A "köznevelés" szolgálatában
Az egykori Csehszlovákia persze nemcsak Kisvakondot exportálta a környező országokba, de a helyi rajzfilmgyártás más remekeit is. Ennek egyik szép emlékű darabja a Bob és Bobek, melynek mesekönyv-változatát meg is találhatjuk a Cseh Centrum könyvtárában. Két nyusziról van szó, egy cilinderben laknak, és reggelenként általában tornáznak. A nagyobbik, Bob szorgalmas, de a kisebbiket, Bobeket állandóan noszogatni kellett, hogy csináljon valamit: "Ébresztő! Gyerünk dolgozni! - De miért? - Mert a munka nemesít" - zajlik köztük egy szokványos párbeszéd, amiből könnyen rájöhetünk, hogy a Bob és Bobek eredetileg szintén a szocialista nevelést szolgálta.
Jóval elrugaszkodottabb, már-már szürreális képet mutatnak Václav Ctvrtek (író) és Zdenek Smetana (illusztrátor) történetei, melyek Moha és Páfrány összefoglaló címen szórakoztatták annak idején az olvasókat és a nézőket. A két kis kópé egy fatönk házikóban lakik az erdő közepén, és nagyon úgy tűnik, hogy a természet folyását is tudják irányítani, egymutatós órájuk ugyanis meg-megzavarja az évszakok szokott rendjét. Közben olyan, egyszerű történeteknek is tanúi lehettünk, mint hogy a két jó barát hogyan főz csipkebogyóteát vagy hogyan viszi szánkón a tojást. Ugyancsak Václav Ctvrtek írta Rumcájsz, a zsivány történeteit is, melyek a jicini erdőbe kalauzolják az olvasókat, nézőket - a Moha és Páfrányhoz képest annyi a változás, hogy a rajzoló itt Radek Pilar volt. Rumcájsz a betyárkodás előtt tisztességes suszter volt, igaz, új "szakmájában" is tisztességes marad, hisz mindig az igazság oldalán áll. A kalapos, dús szakállú figurát felesége, Manka és Szélvész szarvas segítik a kalandok során