 |
Képzeljünk el egy átlagos általános iskolát, ahol az énekóra a mai napon nem az osztályban lesz, hanem a tornateremben. Az énektanár helyett pedig négy ünneplőbe öltözött híres muzsikus foglalkozna a gyerekekkel. Biztos vagyok abban, hogy sok gyerek meglepődne, hogy így is lehet éneket tanítani, s abban is biztos lennék, hogy nagyon élveznék az órát.
Ám, hogy ne áruljak tovább zsákbamacskát, elárulom, hogy a négy zenész a Kossuth- , Bartók és Liszt Ferenc díjas Muzsikás Együttes tagjai. A zenészek egy-két éve gondoltak egy nagyot, s a koncertek és fellépések mellett elhatározták, hogy megpróbálják testközelből megismertetni a gyerekekkel az autentikus népzenét.
A rendhagyó énekóra kezdeteiről Sipos Mihállyal és Hamar Dániellel beszélgettem.
- Az első rendhagyó énekóra óta már eltelt egy-két év, de az elsőt hogy fogadták a gyerekek?
- Nagy örömmel és lelkesedéssel. Együtt zenélni, énekelni a gyerekekkel nagyon hálás feladat. Ha pedig úgy tudunk zenélni, hogy észre sem veszik, hogy tanulnak, úgy még érdekesebb. S itt a tanuláson van a hangsúly, hiszen a zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Tanulni pedig játszva lehet a legkönnyebben, testközelből megismerni a hangszereket, esetleg kipróbálni azokat. Így jutnak a diákok igazi zenei, népzenei élményhez. A kezdés óta rendszeresen járjuk az iskolákat, heti rendszerességgel tartunk táncházat, ahol már az egészen kicsik is megismerkedhetnek a magyar zenével.
- Mi motivált benneteket, hogy elkezdjétek ezt a programsorozatot, hogy hétről-hétre az ország különböző pontjain lévő iskoláiba látogassatok el a "rendhagyó énekórával"?
- Én a Lórántffy Zsuzsanna Zeneiskolába jártam, ahova nagyon sok híres zenész látogatott el, például Pablo Casals is. Ilyenkor összehívtak bennünket a tornaterembe, és a meghívott vendégek zenéltek nekünk. Ez a fajta zenei élmény mély benyomást tett rám- meséli Sipos Mihály. Gyakorlatilag ezt a fajta találkozást a zenével, a zenészekkel szerettük volna megismertetni a diákokkal. Sajnos manapság avval találkozunk, hogy a zeneiskolákban is egyre kevesebb az ének-zene óra, az úgynevezett "normál" iskolákban pedig hetente egy énekórát tudnak csak beiktatni a tanrendükbe, ami még legfontosabb információk átadására sem elegendő, a tanárok minden igyekezete ellenére. Így hagyományaink, népzenénk bemutatására, megtanítására, megértetésére egyáltalán nem jut idő. Mi a rendhagyó énekórával szeretnénk kitölteni ezt az űrt.
- Mitől rendhagyó a ti énekórátok?
- Van egy konkrét körülbelül egy órás programunk, aminél a felépítés mindig ugyan az, csak kisebb dolgokon változtatunk, a közönség igényeinek, korosztályának megfelelően.A gyerekek már akkor elcsodálkoznak, mikor hirtelen eléjük áll négy ünnepi ruhába öltözött férfi. Bemutatkozunk és elkezdünk muzsikálni. Ezután következik a hangszerek bemutatása, általában olyan eszközöket viszünk magunkkal, amivel nem találkozhatnak mindennap a gyerekek. A program végén pedig igyekszünk lakodalmi hangulatot teremteni egy kis csujogatással, így lesz a komor tanórából igazi mulatság.
- Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is sokszor megfordultok. Hogyan választjátok ki az iskolákat?
- Mi csak a sorrendet állítjuk össze, de nem mi választjuk őket. Az iskolák jelentkeznek, a tanárok keresnek meg minket. Szerencsére nagyon kedvelik a programsorozatot, hiszen megegyeznek a céljaink: szeretnénk segíteni abban, hogy a gyerekek úgymond megkeressék a zenét. A zene az emberi lét része, és mindenkiben él. Egyik ilyen zene a népzene, ami lehetőséget teremt megismerni saját magunkat, és a saját kultúránkat, hagyományainkat.
- Ha valaki szeretne benneteket meginvitálni az intézményükbe, mit kell tennie?
- Csupán csak annyit, hogy levelet ír nekünk, vagy felhív minket a honlapunkon található elérhetőségeinken, és jelentkezik. Mi pedig örömmel megyünk.
