A Pápa: Krisztus földi helytartója. Az első pápa Péter volt, neve annyit jelent: "kőszikla", aki Rómába ment és ott hirdette Krisztus tanait. Szent Pétert a keresztényüldözés idején, az akkori Rómában keresztre feszítették, s halála után kétszázötven évvel egy bazilikát emeltek sírja fölé. Ennek helyén, több mint ezer év múlva épült a ma is álló Szent Péter Bazilika, amely a világ egyik leghatalmasabb temploma, a Michelangelo által tervezett csodálatos kupolával.
Péter halála óta Róma, s benne a Vatikán, a keresztény világ központja. Itt él a mindenkori pápa, Róma püspöke, a ?papok királya", s itt fogják most eltemetni a legutóbbi pápát is, II. János Pált.
Az egész világ döbbenten állt a beteg, szólni már nem tudó főpap előtt. Akit idáig csodáltak, tiszteltek, hirtelen elvesztette erejét. Húsvétkor már megszólalni sem tudott, s amitől féltünk bekövetkezett: II. János Pál meghalt. 85 éves volt. Szerette őt az Isten, hiszen ilyen gyönyörű, tartalmas és hosszú élet keveseknek adatik.
A pápa "új evangelizációt" hirdetett, igyekezett Isten szavát a világ olyan részeire is eljuttatni, ahol eddig alig ismerték a kereszténység alapelveit. E célkitűzése jegyében járta a világot, s toborzott újabb és újabb híveket a katolikus egyház számára. Lelkipásztori útjait sokszor a rekordok kapcsán hozzák szóba, megemlítvén, hányszor repülhette volna körbe a Földet, hányszor tehette volna meg a Föld és Hold közötti távolságot. Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy közelebb hozta egymáshoz a különféle kultúrákat. Tudatosította a világ vezetőiben azt: a Vatikán politikai tényező is.
II. János Pál pápa modern pápa volt. Elfogadta és tiszteletben tartotta a többi vallást. A Szentföldön járva imádkozott a Siratófalnál, s nagy lépést tett a keresztények és zsidók közötti konfliktus feloldásában is, amikor bocsánatot kért a zsidóktól, a velük szemben elkövetett bűnökért.
Magyarországra kétszer látogatott el az ?utazó pápa?, mindannyiszor hatalmas tömegek fogadták. De ő volt az, aki először imádkozott mohamedánokkal együtt egy dzsámiban, s ő volt az, aki nem a harcias katolicizmust hirdette. Szerinte a ?szeretet civilizációjának" az alapja, ha szeretjük egymást, megbocsátunk egymásnak, s nem közösítjük ki a másikat akkor, ha úgy látjuk, nem a ?törvény" betűi szerint cselekszik.
Élete utolsó szavaival a fiataloknak üzent, örült, hogy ilyen sokan eljöttek Rómába, imádkozni. Bennük látta a jövőt, a fiatalokban és a gyerekekben. Ahogy Krisztus is mondta: ?Engedjétek hozzám a gyermekeket!"
