Elindultak, és sikert sikerre halmoztak. Ica, a feleség, messzi, szatmári kis falujában is büszke rájuk az egész család. Akárhol lépnek fel, mindenhol hatalmas szeretet, öröm és jókedv fogadja őket. Tavaly beneveztek a svédországi kisebbségi Eurovíziós dalfesztiválra, ahol harmadikak lettek. Hatalmas elismerés ez, hisz az ismeretlenből jöttek, s a legjobbak között végeztek. Nemrég Bécsben léptek fel, világhíres zenészek mellett, ahol a szervezők külön megemelték a kalapjukat a família előtt. Ez persze az igényes zenének szól, a kiváló előadásmódnak, s annak is, hogy ritkán látunk boldog családokat, nemhogy a színpadon, hanem az életben is.
Tudatos kezdés
Amikor az apa, Nagy István elkezdte a zenélést, még nem gondolt arra, hogy később a saját gyerekeivel együtt fog fellépni. Blues zenészként kezdte, szájharmonikázott, amit teljesen autodidakta módon tanult meg, ahogy a gitározást is. Később egyre közelebb került a cigány népzenéhez, s évekig a Romanyi Rota együttes tagja volt, ahol később a felesége is énekelt.
"István tud csak a családban cigányul - meséli Ica. - Mikor megismerkedtünk, próbált velem cigányul beszélni, de ez nem sikerült. A családban ez a szerep neki jutott, neki fontos, hogy ismerje a nyelvet, hiszen ő írja a szövegeket, s nem is gondolnánk, hogy az életben sokszor milyen jól jön a cigány nyelv."
A Karavan Familia együttes másik két tagja Niki, és István. Niki 14 éves, s már egészen kicsi kora óta tanul táncolni, énekelni, gitározni. Ő az együttes énekes madara. István szintén tanult klasszikus gitáron játszani, s a zenekarban - az éneklés mellett - természetesen a gitárnál és a doboknál kap főszerepet. Igaz még csak 16 éves lesz, de apja mellett a férfiak fontos feladatát látja el a zenekarban.
"Zenekarunk nagyon fiatal - meséli István. - Mikor a gyerekek már abba a korba léptek, hogy fel lehetett velük lépni, akkor elkezdtük a közös koncertezést. Niki 10, István 12 éves volt, mikor először szerepeltek. S mivel láttuk, hogy ők is élvezik a zenélést, a színpadi mozgást, úgy gondoltuk, hogy ezzel érdemes valamit kezdeni. Így indultunk."
Munka és szórakozás
Most Ica veszi át szót: "Nagyon jó a kapcsolatunk a gyerekeinkkel. Niki inkább rám ütött, István pedig az apja természetét örökölte. Ennél ideálisabb nem is lehetne. S, ha belegondolok abba, hogy más anya hogy félti az éjszakai élettől, a bulizástól a gyerekeit, akkor még könnyebb a dolgom, hiszen az én gyerekeim velünk együtt buliznak, szórakoznak. Lehet, hogy ez kötöttségnek tűnik, de ez most még nagyon jó, megvan a felügyelet és vele együtt a szabadság is."
Pár év, s a gyerekek kirepülnek, újra kell az együttest alakítani? - vetem közbe a kérdést.
"Dehogy repülnek, - válaszol gyorsan Ica, - inkább jöjjenek hozzánk a jó zenészek. Egy jó bőgősre, vagy egy új hangra mindig szüksége van a zenekarnak."
Úgy tűnik a Karavánék élete zene nélkül elképzelhetetlen. A zene és a családi élet náluk egy és ugyanaz. Együtt van a próba, a fellépések, szinte egyként mozdulnak mindenhova.
"A barátok, iskolatársak tudják, hogy zenélünk, de azért inkább a barátot, az osztálytársat látják bennünk, semmint a koncertező zenészt." - ezt már a gyerekek teszik hozzá.
Virtuózitás, zenei poénok
Pedig a Karavan Familia zenéje nem klasszikus cigányzene, hanem inkább világzene, amelyet az egészen kicsik és az idősek is szeretnek. Szövegében a klasszikus cigányzene hagyományait tükrözi, amelyben benne van a családról alkotott értékrend, a közösség szeretete, ahol nem az "én" a fontos, hanem a közös kultúra, világ. Dalaik teli vannak zenei poénokkal, azaz a szerb cigánydalba úgy csempészik be a latin cha-cha-cha, vagy bossanova ritmust, hogy ettől lesz még érdekesebb, minőségibb a zenéjük. A vájtfülűek ezt a zenei humort rögtön észreveszik, de bárki, aki most hallja őket először, érzi, ez nem egy szokványos cigányzene.
"Nálunk nem a széthúzás, az érdekellentétek dominálnak, mint sok zenekarban. - mondja István. Nálunk egység van, egység a családban és egység a zenében. Muszáj együtt lennünk, ha egy valaki is hiányzik, szétesik a zenekar. A család és a zene mindenek előtt."
Ezt a kedves négyes fogatot a szeretet tartja egyben, a tisztelet, a kölcsönös megértés. Amikor azt kérdezem tőlük, hogy mi lenne, ha nem lenne zene az életükben, szinte egyszerre borzadnak el, akkor mindennek vége lenne.
Hallgatom a dalukat, Niki énekel, most már tudom miről, merthogy beavattak a szövegbe is, de ha nem is tudnám, mi a szöveg, akkor is érezném. Az életszeretet átsüt a zenéjükön, a pergő ritmusú dallamok mellett minden megszűnik, bánat, gond elszáll, csak a jókedv marad, s a karaván halad tovább.
