Happy Feet - amerikai animációs film, 87 perc, 2006 Rendezte: George Miller
Nekem ilyen rémálmom a szteppelő pingvin. Jön felém a barátságos, kis kabátos halzabáló, azt kiabálja, hogy ő Fred Astaire, és bizonygatja, hogy Ginger Rogers én vagyok, a fellépés előtt pedig próbálnunk kéne ? legalább egyet.
A Táncoló talpak alkotói is valószínűleg hasonlóan frusztráltak, mint én. Ezért alkották meg Totyit, a szteppelő császárpingvint, aki egy tragikus hős, mert a többi pingvin nem szteppel. Persze ezen most nyilván senki sem lepődik meg, de az alapkonfliktus nem ilyen egyszerű. A pingvinek elnyomó többsége ugyanis (értsd: mindenki, kivéve Totyi) több szólamban énekel átdolgozott világslágereket, és úgy hajlítgatnak, mint Diana Ross. A filmből az is kiderül, hogy az a pingvin, aki nem tud énekelni, annak nem lennék a helyében. Kiközösítik, és a párválasztásnál is magányos marad, akár egy anyakomplexussal és több félkész kötettel bíró filozófus.
Totyinak tehát csak egy cél lebeghet a szeme előtt: el kell fogadtatnia a többiekkel a szteppet, mint a dal kistestvérét.
Gyakran és remekül szteppel. Annyira élveztem, amikor szteppelt, hogy nagyon.
A film természetesen a barátságról, szerelemről és az állandóan szteppelők másságának az elfogadásáról szól, mint annyi sok társa. Nyilván ezért kell a sztepp.
Akarok egy pingvint! Remélem az enyém szenvedélye a víz- és gázszerelés lesz. Dőlnek majd a konfliktusok? meg a pénz?
