Néptáncról van szó, ami a mai világban sokszor negatív felhanggal hangzik. A gyerekek unják, nem szeretik, fintorognak, nem divatos.
Pedig, ha végignézek a Tébláb együttes gyerekcsapatán nem látom rajtuk sem az unalmat, sem a ciki érzést. Ők érdekes, szeretik a csoportot, s szeretnek táncolni.
Mi a titkuk? Egyszerű. Szeretik a tanárukat, szeretik a táncot, a közösséget. Vezetőjüket Vörös Árpádot kérdeztük, meséljen a Téblábról, s hogy miként lehet a gyerekekkel megszerettetni a néptáncot.
- A Tébláb Alapfokú Táncművészeti Iskola 1990-ben alakult meg Lőrincen, s jelenleg alapítványi fenntartásban üzemel. Ha hivataslosan szeretnék fogalmazni, akkor azt kell mondanom, hogy az iskola célja: a tánc eszközrendszerén keresztül a Kárpát-medencében még hihetetlen gazdagságban megtalálható népi kultúra megismertetése a művészeti iskolás gyerekekkel. Mi nem a profi táncosok kinevelését tűztük ki célul, hanem az a legfontosabb számunkra, hogy a gyerekek valóban jól érezzék magukat nálunk. S közben megismerjék hagyományainkat, kultúránkat.
- Ez nagy kihívás, hiszen a gyerekekkel megszerettetni azt, ami nem divatos, nagyon nehéz.
- Valóban ez a cél, s ez a legfontosabb, hogy szeressenek ide jönni. Tavaly készítettünk egy felmérést, amelyben a gyerekek leírták, hogy miért szeretnek hozzánk jönni. "Én azért szeretem a Téblábot, mert itt jó nagyokat lehet dobbantani. "- írta az egyik gyerek. A másik szerint azért jó itt, mert "itt bátran megfoghatom a lányok kezét."
- Ezek a visszajelzések magukért beszélnek. Hogy zajlik egy-egy óra nálatok?
- Semmiképpen ne úgy képzeld el, hogy a tánctanítás egy száraz dolog. Mi megpróbáljuk színesíteni, tanítjuk őket, hogy milyen tájegységek vannak, itt és itt milyen a népviselet, hogy énekelik ezt a dalt a Felvidéken vagy Erdélyben. Ezáltal még színesebb az oktatás. S persze a tanító személye is fontos, hogy olyan közösséget formáljunk, amelynek a tagjai szeretnek ide járni. A tanár lehet haver, báty, szelíd, de olykor szigorú is. Nálunk, a közösség a fontos, s a tánc a második. Csak egy egyszerű példa: mi nem fogunk gyerekeket azért kitenni a csoportból, mert ügyetlen, esetlen. Neki is meg van a helye, hiszen már egyszer befogadtuk és neveljük, nem tehetjük ki. Ezzel lehet, hogy kudarcként megélve sokkal rosszabbat teszünk neki, mint így, hogy hagyjuk hagy tanuljon. Maximum hátul áll a sorban, vagy kevesebbet lép fel.
- A gyerekekkel folyamatosan megismertetitek a környező népek kultúráját is, ezt ők hogy fogadják?
- Igen a másság megismerése is nagyon fontos. Mi táncolunk román, cigány táncokat. A gyerekek megismerik a másik nép kultúráját, ami szintén természetes számukra. Ugyanezt a törekvésünket segíti, hogy folyamatosan utazunk külföldi turnékra. Voltunk már Moldvában, rengeteget Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban?, ahol szemlélődünk. Figyeljük az ottani embereket, a zenéjüket, a táncukat, s van olyan hogy együtt táncolunk velük az utcán, a tereken.
- Milyen sűrűn kap az együttes külföldre meghívásokat?
- Mostanában egyre többet utazunk. Idén nyáron pl. Bulgáriában voltunk vendégszerepelni, ahol egész nap strandoltunk. Ám próbálni sajnos kellett, összetereltem a gyerekeket a tengerparton, s felvázoltam a színpadot, amelynek a fele a tengerben volt, fele a homokon. Így próbáltunk két órán át, és persze hatalmas sikert arattunk, olyannyira, hogy egy hölgy odajött hozzánk, aki nem más volt, mint a szentpétervári Unesco szervezet egyik elnöke. Rögtön meghívott minket jövő télre egy nemzetközi táncfesztiválra. Így most utazunk, persze, ha lesz elegendő pénzünk.
- A Téblábban a gyerekeken kívül a szülők is jól érzik magukat?
- Igen, ez egy egyedülálló kezdeményezés, hogy nálunk működik a TSZCS ? Tébláb Szülők Csapata - , akik nemcsak a szervezésben segítenek, hanem ők is táncolnak. Azt hiszem ilyen még nem volt. Idén először léptek fel az alapítványi bálunkon, s már turnéztunk is velük. Szlovéniában az ottani együttes vezetője nagyon jó példának látta, hogy nálunk ilyen lelkes a mi szülői csapatunk, amely mindenképpen példa lehet az ottaniaknak is. A TSZCS tovább fejlődött, s most szeptembertől megalakult az Obsitos Táncegyüttes is, amelyben a szülőkön kívül a környékbeli felnőtteket várják tánctanulásra.
- Hallgatva téged, olyanok vagytok, mint egy cserkészcsapat, vagy egy úttörő csapat, ahol valóban összetartó munka folyik. Nem érzed úgy, hogy egy hiányt pótolsz?
- De igen. A mi csapatunkban a közösség a legfontosabb. Itt valóban jól érzik magukat a gyerekek, szerelmek szövődnek, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Életreszóló barátságok köttetnek. Egyszóval együtt vagyunk, akár egy család.
Aki többet szeretne megtudni a Tébláb együttestől, esetleg táncolni is szeretne, az hívja: Kiss Ágnest 06-30-286-7232, vagy Vörös Árpádot : 06-30-221-5066, vagy nézze meg internetes oldalukat a www.teblab.fw.hu
