Transformers: küzdelem a cenzorok 12-es karikája ellen

A Transformers figurákkal apukaként találkoztam a '90-es évek elején, amikor megvásároltam fiaimnak az első olyan kisautókat, amelyeket robottá lehetett alakítani egy kis technikai érzékkel. Na ez az, ami belőlem már akkor is tökéletesen hiányzott. A feladat tehát adott volt - a fantáziám mozgatása helyett bebifláztam az átalakítás elemeit, és máris villoghattam a gyerekek előtt a dupla élvezetet okozó játékkal. Azt persze nem tudtam, hogy a játékokhoz világmegmentős képregény- és rajzfilmsorozat is tartozik. Ezt csak Michael Bay és Steven Spielberg tudták, akik most 2007-ben ismertettek meg a jó és rossz transformerek világméretű harcával.

Az alkotóknak is óriási küzdelmet kellett folytatniuk az amerikai cenzorok 12-es karikája ellen, amely gyakran felére csökkenti egy film nézettségét, s ezen keresztül az elérhető profitot. Úgy kellett tehát lebontani egy katonai támaszpontot, majd egy nagyobb méretű amerikai várost, hogy közben egyetlen vércsepp sem gördülhetett le valamely szereplő homlokán, nem repkedhettek leszakadt végtagok, és nem kiabálhatott senki sem, hogy "Orvost annak a gyereknek! De gyorsan ám, mert elvérzik!" Az ilyen alkotásokban a veszélyben lévő gyerekek maximum nagyon szaladnak. Némelyik transformer enyhén behorpad, és úgy tűnik, hogy elveszítjük őt, de aztán mindenki összeszedi magát. Az áldozatot - amely a győzelemhez kell -, leginkább a gonosz álcák hozzák meg, akik a transzformerek ellenségei, és semmi másra nem vágynak, mind a Föld elpusztítására, és az energiaforrások megszerzésére, amely a saját túlélésükhöz elengedhetetlennek látszik.

Ezzel nagyjából mindent elmondtam a filmről.

Az elején úgy néz ki a történet, mint egy "Függetlenség Napja"-szerű akciósztori. Aztán elindul a fellazítás. Megjelenik a tinivonal gazdag szülőkkel, kamaszbotladozással az "élet tengerében". Szép lánnyal, aki majdan belátja, hogy nem a futballsztárral, hanem szerencsétlenkedő jófiúval várja őt fényes jövő. A gonosz álcák között megjelenik egy kisebb formátumú, aki inkább vicces, mint félelmetes. Majd találkozunk végre a transformerek csapatával, akiktől megkapjuk az összes közhelyet, amellyel eddig még nem találkoztunk életünk során, és gyakran mondják, hogy bocsi, merthogy ők is feltűnően viccesek. Az afro-amerikai vonal sem maradhat ki. A motívum ezúttal egy enyhén duzzadt hacker képében jelenik meg, aki rengeteg fánkot eszik meg, és rendkívül intelligens, de nem értjük, mitől. Aztán következik a leszámolás sok-sok elesővel és rommal, de halottak nélkül. Végül happy end nyikorgó, de javítható robotokkal, boldog emberekkel és repeső építési vállalkozókkal. Jó szórakozást kívánok ehhez a "csodához"!