Az első ünneplőről igazi írásos emlékek maradtak fenn, mégpedig egy egyiptomi síremlékben. Kr.e 2000 táján élt Egyiptomban az a Hepzefi nemesember, aki sírfeliratában megörökítette az útókor számára, hogy miképpen ülte meg az ünnepeket. Később szintén Egyiptomban egy ún. ünnepi kalendárium szerint készültek már fel az óév búcsúztatóra.
Hogyan ünnepeltek anno? Természetesen vallási rituálékkal kezdték, miszerint kenyéráldozatot mutattak be, ill. bikát vágtak le. A mai Szilveszter napján tetőzött az ünneplés, s ekkor ajándékokat adtak és kaptak az egyiptomiak. Az újév napján pedig fáklyás menettel zárták az ünneplést.
A régi babilóniaiak is ünnepelték az új év kezdetét, sőt Kínában a sok kis lampionos jelezte az ünnep kezdetét, amelyeket a házak falára akasztottak ki. Ezekkel díszítették fel a városokat, falvakat, ám az ünnep igazi csúcspontja a tűzijáték volt.
Az ókori Rómában az ünneplés egy kicsit politikai jellegű volt. Ekkor léptek ugyanis hivtalba az új konzulok. Számukra rendeztek ünnepélyes menetet Jupiter templomáig, ahol a hivatalos beavatás megtörtént.
A kereszténység elterjedésével az egyház ezt az ünnepet is megpróbálta a vallás szolgálatába állítani. Az újesztendő előtti napot I. Szilveszter pápáról nevezték el, az ő pápasága alatt lett államvallássá a kereszténység a Római Birodalomban.
Az újév kezdetén mindenki szeretné tudni, hogy mit hoz a jövő. Ehhez a kérdéshez kapcsolódnak az újévi jóslások szokásai. Volt, aki ólmot öntött, vagy kávézaccból idézte fel a jövőt. De újév és szilveszter napján az is fontos, hogy milyen ételeket eszünk. Újévkor lencsét kell enni, szilveszter éjszakáján pedig kis hamvas disznósültet és még sorolhatnám a hagyományokat. Egy viszont biztos, az újév mindig megérkezik, akár lencsével, akár anélkül. S, hogy milyen lesz az idei év, azt mindenki maga alakítja ki, s ez független bármilyen jóslástól, hagyománytól.
