Újjáéled a diavetítés romantikája

Az új technikák megjelenésével - videó, DVD - úgy tűnt, hogy kiszorul a diafilmezés a gyerekek életéből. Hosszabb szünet után ez a műfaj másodvirágzását éli. Tehetséges fiatal grafikusok, friss szemléletű gyermekírók ragadtak tollat, hogy megújítsák ezt a műfajt, a kisebbek életritmusához igazítsák újra a kultúrafogyasztást.
- A diázás szertartásos művelete, hogy el kell sötétíteni a szobát, hogy óvatosan kell bánni a filmmel, hogy le kell ülni hozzá, és valóban figyelni kell - mindez egyfajta összetartó erőt jelenthet a családokban -véli Lendvai Gabriella, a Diafilmgyártó Kft. ügyvezető igazgatója. - Pont a diavetítés "macerássága", ha lehet így fogalmazni, adja meg a romantikát. A szülőknek a nosztalgia, a gyerekeknek pedig az új technika miatt lett újra érdekes a diavetítés.

 

A Diafilmgyártó 1997 óta összeszedte és  újra kiadja a régi klasszikus meséket. Ma több mint 200 féle mesefilm közül válogathatunk. Természetesen a régi filmek mellett új filmek is készülnek. 

Pár éve a nagysikerű könyv után kis filmkockákra festve is megjelent a Bogyó és Babóca című mesék sorozata, Bartos Erika írónő munkája.

Idén ősszel újabb műveket kínálnak a kicsiknek. Az egyik ezek közül a népi mondókákat összegyűjtő diafilm, amely izgalmas válogatás. Az egyik darab számolni tanít (Egy, megérett a meggy), a másikat énekelni lehet (Hol jártál, báránykám?), a harmadikat szavalni (Hátamon a zsákom), a negyediket eljátszani (Erdő szélén házikó). A mondókákat más és más fiatal, tehetséges grafikus rajzolta diafilmre.

Szintén újdonság A szépséges királykisasszony meséje.  Mese egy gazdag, elkényeztetett kislányról, akinek mindene megvan, de szeretetet és törődést nem kap. Esze Dóra mint diafilmszerző, most mutatkozik be először. Művét, mely egy népmesei, királylányos köntösbe bújtatott megkapó, igazi mai, modern mese, a fiatal, tehetséges grafikusnő, Radnóti Blanka illusztrálta. A királykisasszony története bizton elnyeri majd minden kislány tetszését.

Sötét téli estéken érdemes tehát újra leporolni a diavetítőt, s a régi technika segítségével meséssé varázsolni a gyerekszobát.

 

Képmutogatás, mint az ősi műfaj

 

A diavetítés története már a XIII. században elkezdődött. Ekkorra datálják Roger Bacon kísérletezését, miszerint egy tükör segítségével árnyékot vetített a szobájába. Igaz, ez még csak egy kezdeti technikai próbálkozás volt, de később a nagy festő és feltaláló, Leonardo da Vinci is foglalkozott a vetítés gondolatával. Az első diavetítő elkészítése Athanasius Kircher jezsuita szerzetes nevéhez kötődik - a XVII. században -, aki megteremtette a Laterna Magicát, a "bűvös lámpát". Az akkori diavetítés persze még külsejében sem hasonlított a mai vetítőkre. Azokat a vetítőket a XIX. században képmutogatóknak hívták. Velük legtöbbször a vásárokban találkozhattak az emberek, ahol a vászonra festett képek sorozatával kápráztatták el a nézőket.

Csipkerózsikától a legendás 6:3-ig

 

Még Petőfi Sándor, Andersen, a nagy meseíró, sőt Jules Verne is megemlíti egy-egy művében a vásári diavetítőket. Az akkor még gyerekcipőben járó műfaj a XX. század elején virágzott fel. Szeghalmi Gyula tanár az 1906-ban kiadott Amatőr fényképészek könyve című művében külön fejezetet szentelt a diafelvételek készítésének, a színezésüknek, valamint a vetítésnek. Később Szeghalmi maga is kiadott és eladott vetíthető diapozitív képeket, 80 ezer diaképet tartalmazott az árjegyzéke.

 

Már XX. század elején élt gyerekek is nézhettek mesét dián. S vajon melyek a voltak a kedvencek? Természetesen azok a mesék, amelyek ma is a toplisták élén járnak, a Csipkerózsika és a Hamupipőke. E század eleji siker után megalapozott volt a diafilmezés sikertörténete. Rengeteg oktatófilm, ismeretterjesztő film készült az '50-es években. Sőt a diafilmet egyfajta híradóként, propagandaeszközként  is használták. A kor jelentősebb sporteseményei, pl. a legendás 6:3-as magyar-angol meccs is látható volt diafilm formájában.