Újra a Bábszínház műsorán a Háry János

A Budapest Bábszínház 2007. március 28-án tűzte ebben a szezonban először műsorra Háry János című, világhírű bábjátékát. Az előadás jó, és igényes szórakozást ígér a család minden tagjának.

A bábszínházi feldolgozás nem újkeletű, s a bemutató sem új, mégis helyet kíván magának. Hiszen ezt a darabot, 2001-ben mutatták be, s azóta is sikerrel játsszák a színházban, idén viszont csak most került először műsorra, s a bemutatón rögtön teltház volt. Mitől jó ez a darab? Mit szeretnek benne a gyerekek? Természetesen a műfaj magáért beszél, bábokról, meséről van szó. Zenéjében megismerhetik a gyerekek Kodály gyönyörű művét, s ami még a darab érdekessége, de ez talán a felnőtt nézőknek jelent pluszt, hogy Háry János énekhangja Melis György, verses beszéde Sinkovits Imre, a báb mozgatása Gyurkó Henrik. Az 1926-ban bemutatott Háry János c. daljáték Kodály életútjának, életművének is a középpontjában áll. Azt a több évtizedes népdalgyűjtési munkát összegzi és teljesíti be, amelyet Kodály Bartókkal együtt folytatott.

 

 

A főleg óvodás és kisiskolás közönség, a mai napig is feszült figyelemmel kíséri végig a bátor, és eszes vitéz kalandjait.  A nagyotmondó magyar huszár visszaemlékezései izgalmasak, és eseménydúsak. A gyönyörű bábok, és díszletek még színesebbé, átélhetőbbé varázsolják az előadást.

 

Ezt biztos sokan tudjátok, egy nagyotmondó öreg katona, aki hazugságaival, füllentéseivel mindenkit elbűvöl, elvarázsol. Háry János figurája  Garay János költeményének a hőse, aki egy leszerelt vitéz, s katonáskodása kalandjaival szórakoztatja a hallgatóságát. Nagyotmondásai, füllentései közmondásossá váltak. Ő a legnagyobb magyar hazudozó. Amióta berobbant az irodalomba (amióta olvashatjuk a történeteit), azóta a füllentőkre azt mondjuk: "Ez is egy Háry János"...

 

Hallottál -e már a Háry János Akadémiáról? www.szavaigeza.hu

Szávai Géza író az akadémia megalapítója, aki honlapján a következőket írja, hogy miért is találta ki ezt az akadémiát: "...a kisgyerekkel együtt kacagni azért is különös élmény, mert "egyenrangúsít". Az az érzésem, hogy az iskola "emiatt sem nyit teret a gyerek huncut, felszabadult fantáziálásának. Amelyet pedig okosan kihasználva a legfontosabb szellemi képességeket csiszolhatnánk - méghozzá folyamatosan, kisgyermekkortól kezdve.
Több lapot szerkesztve, gyerekrovatokat indítva nem vonzottak azok a pályázatok, amelyeket iskolások számára hirdettek lépten-nyomon: anyák napjára vagy történelmi évfordulókra írattak egyenmeséket.
Gondoltam, tegye - írja! - azt a gyerek, amit szeret.
Hát így hirdettem én is pályázatot - és alapítottam meg a HÁRY JÁNOS AKADÉMIÁT."

 

S, ha már Háry János, akkor vegyük egy kicsit gorcső alá, a hazudás témáját, a gyermekkori hazudást. S egyáltalán miért hazudik a gyerek?

Biztos sok szülő társamnak feltűnt már, hogy gyermeke hazudik. S ezt úgy teszi, hogy ő maga észre sem veszi, csak mi nézünk rá nagy elkerekedett szemekkel, hogy most igazából mi is van vele?

De vajon mi van vele? Az első úgynevezett hazudás, ötéves kor körül jelentkezik, amikor olyanokat mesél el, hogy űrlényekkel, varázslókkal, tündérekkel találkozott. Ezek nem igazi hazugságok, ez egyrészt a gyermeki fantázia megjelenése, másrészt ha valóban nem mond igazat, akkor lódit, s inkább kitalál egy olyan mesét, amely nem igaz. Ilyenkor félelmükben titkolják el rossz élményeiket, de semmiképpen sem hazudnak. Mit tehetünk? Meg kell értenünk őket, meghallgatni a meséjüket, s ha valóban úgy gondoljuk, hogy nem stimmel a gyerekünkkel valami, akkor azt a nevelővel őszintén meg kell beszélni.

Az iskolásoknál már nem vagyunk ilyen elnézőek, hogy miért is hazudik, miért próbálja a kitalált történeteivel igazolni hibáit. A szülők többsége ilyenkor megijed, valamit elrontottam, hiszen nem őszinte velem a gyerekem, s gyakran úgy érzik, hogy kicsúszott a nevelés a kezükből. Azzal semmiképpen nem segíthetünk gyermekünkön, ha folyamatosan rajtacsípjük, hogy már megint hazudtál, s folyamatosan leszidjuk őt. A sok szidás és veszekedés azt fogja eredményezni, hogy folyamatos hadiállapotba kerülünk a gyerekkel. Persze, ez oldható, ha végre megtaláljuk a közös hangot, de amíg ez nem sikerül, addig egyre mélyebb lesz a szakadék, s mire kamasz lesz a gyerek, addigra annyira eltávolodunk tőle, hogy már nagyon nehéz lesz, vagy egyáltalán nem tudunk  hidat verni a szakadék fölé. A kamasz gyerek állandó füllentését is békén kell tudnunk hagyni, teljesen feleslegesen kérdezzük meg tőle, hogy hol volt, merre járt. Hiszen úgysem az igazat fogja elmondani, mert ő pont azért ment el, hogy egyedül legyen, megélje saját maga, személyisége születését, s ezt bizony felügyelet nélkül, rákérdezés nélkül szeretné.

Miért alakul ki a hazudás? Természetesen senki sem úgy születik, hogy hazudik. E mögött egyértelműen a családi rendszer működésében keresendő a hiba. A gyerek egy idő után rájön, hogy nem érdemes őszintének lenni. Ezt kiválthatja a túlzott szigor, a nagy elvárások, az indulatos felnőttek. Tudatos hazugságról egészen kis korban nem beszélhetünk, ez jóval később alakul ki, s ezek is inkább védekezésekből, mint megfontolt szándékkal. Amit a szülő tehet, hogy nem erősíti a kisgyerekkori "hazugságokat" büntetéssel, nem hívja fel a gyerek figyelmét arra, hogy ő hazudós, s így nem hárítja át a felelősséget a gyerekre a viselkedését, inkább közösen megbeszélve, odafigyelve tud jól működni a gyerek és a szülő.