Döbbent öröm
A 2007-es verseny győztes fotó témája egy afgán eljegyzési kép. Furcsa pár mosolyog a kamerába, boldogság helyett szomorúság tükröződik az arcukon, a kislány 11 éves, a szakállas férfi 40, de jóval idősebbnek néz ki. S, hogy miért is érdekes ez a felvétel? Figyelemfelhívás, hogy a XXI. században még tartanak ilyen furcsa esküvőket. Az UNICEF felmérése szerint évente 60 millió fiatal lányt adnak férjhez nagykorúságuk betöltése előtt, a gyermek menyasszonyok fele Dél- Ázsiában élnek. A győztes fotót az amerikai Stephanie Sinclair készítette, aki két évig dolgozott Afganisztánban, Nepálban és Etiópiában, ahol rengeteg fotósorozatot készített hasonló gyermekházasságokról. A fiatal kislányt, mikor megkérdezte, a fotós, hogy "Mit érzel most?" magától érhetően, gyermeki ártatlansággal, s hatalmas bölcsességgel csak ennyit mondott: "Semmit. Nem ismerem ezt az embert, mit éreznék?"
Az UNICEF küzdelme
Mit változtathat meg egy kép? Hiába a világ döbbenete, a hagyományokat nem változtathatjuk meg. A szervezet küzdelme a gyermekjogokért csak egy kis lépés, a fotóverseny pedig ennek egy kis lépcsőfoka. A nyolcadik alkalommal megrendezett fotóversenyre a szervezők kifejezetten olyan képeket vártak, amelyek a gyermekek életkörülményeit művészien ábrázolja. 31 országból 142 fotográfust hívott meg egy nemzetközi szakértői zsűri, s több mint 1200 beérkezett képből hármat díjaztak, és nyolcat részesítettek dicséretben.
A szomorú élet képei
Második helyezést ért el az a kép, amelyen egy 12 év körüli fiú éppen téglát emel. A gyermekmunkát bemutató képen a fiú nem szomorú, inkább arcáról a büszkeség olvasható le, az, hogy ő mennyire erős, ügyes. A Bangladeshben élő fiú nem az egyedüli, aki ilyen komoly fizikai munkát végez. Az UNICEF becslése szerint 4,7 millió 5-14 év közötti gyerek dolgozik, sokak az egészségükre veszélyes üzemekben, fizetségük pedig ha forintra átszámítjuk, napi 180 forint vagy annál kevesebb- egy azonos munkát végző felnőtt egyharmada. A fotót a 29 éves Akash készítette, aki rendszeresen számol be képein a gyermekek jogainak megsértéséről, a kisebbségek elnyomásáról. Akash 2005-ben szerzett világszerte ismertséget egy Korán-iskolában kikötözött fiúról készült képével, mely bemutatása után az iszlámisták fenyegetései elől Németországba menekült, s ma ott él, dolgozik. A harmadik helyen Hartmun Schwarzbach német fotográfus képe végzett, melyen egy filippino kislányt láthatunk, Annalynt, aki boldogan ugrál egy piros fotelben, melyet a Manila közelében lévő szeméttelepen talált. A kép önmagában nem is lenne jelentős, ha nem ismernénk, a kislány életének a hátterét, aki szüleivel már három éve él egy szeméthegy melletti szénégető telepen. Annalyn nem jár iskolába, élete nagyrészét az teszi ki, hogy fát keres a szeméttelepen. A kislány kilenc éves, pedig a kép alapján maximum öt évesnek gondolnánk. A szörnyű háttér, ahol él, s ahogy él tönkreteszi a fejlődését, alultáplált. S nem ő az egyetlen gyerek, aki a szeméttelepen él, s naponta szívja be a szénégető káros füstjeit.
A győztes képek mellett dicséretben részesült még nyolc kép fotósa, akik a gyerekek embertelen sportfelkészítéseiről, megerőszakolt anyákról és erőszakból fogant gyermekükről, vagy beteg gyerekek küzdelméről és túléléséről, és borzalmas háborús élethelyzetekről készítettek döbbenetes felvételeket. A fotók egyfajta figyelemfelhívások, az ártatlanok segélykiáltása, hogy mi felnőttek, vagy a felnőttnek mondott társadalom tegyen valamit az erőszak, az elmaradottság, a kiszolgáltatottság ellen.
