A történet ismert. Oroszlánszívű Richárd - vagyis a jó király - elballag a Szent Földre kicsit rendet tenni, s bár az a történelemkönyvekből kiderül, hogy ez csak mérsékelten sikerült, de nyilván jó sok hitetlent betakart, és még több szüzet bájolt el trubadúrdalaival.
Az otthon maradt János herceg közben kiszipolyozza a népet. Sok-sok adót vet ki, ezeket be is hajtja, a számára idegesítő nemesek birtokait pedig mindenféle ármányos módon a magáévá teszi. Robin Hood édesapja is vagyonelkobzásban részesül, így a fiúnak nem marad más, mint a sherwoodi erdő. Itt a többi nincstelennel összehoznak egy felszabadító rablóbandát. Az adókat visszaszedik és -osztják, a szép lányokat megszöktetik és feleségül veszik. Aztán már csak ki kell várni, míg a jó király - Richárd - visszatér, és jöhet a lakodalom, dínom-dánom.
A Walt Disney vagány változatában közepes humorú állatfigurák veszik el a brit színészek és Kevin Costner kenyerét. János herceg egy félanalfabéta oroszlán, segítője Sir Szisz egy jó érzékekkel bíró, de bolydult agyú kígyó. Aztán jönnek a tolvajok fejedelmestül. Little John valahogy nagyon hasonlít Balura A dzsungel könyvéből, és úgy alapvetően ebben a filmben minden valamire vagy valakire hasonlít.
Térjünk is át az extrákra. A megszokott kép- és videogaléria megmutatja, hogyan készült el a Walt Disney stúdió huszonegyedik egész estés rajzfilmje. Láthatunk egy régi Mickey egeres rajzfilmet, amelyet maga a mester, Walt Disney szinkronizált. Hallhatunk még dalokat Little Johntól, de nekem az is elég, amit a filmben hallhattam. Viszont van az extrák között egy jó kis nyilazós játék. Kérdésekre kell válaszolni, aztán elindulnak a nyilak, és ha jó volt a felelet, akkor már repülnek is bele az ötvenesbe. A kedvenc extrám azonban egyértelműen az alternatív befejezés megmutatása. Ezt a végkifejletet nem készítette el a stúdió, de a rajzolók leskiccelték, hogy a rendező kiválaszthassa a megfelelő változatot. Így rajzokon keresztül ismerhetjük meg, hogyan lehetett volna vége a klasszikus történetnek.
Amikor a nyolcvanas években felcseperedtem, mindig idegesített, ha valamelyik amerikai sikerfilmet nem nézhettem meg. Úgy gondoltam, ennek nyilván politikai okai vannak. Nyilván ilyenek is voltak, sőt tudom, hogy voltak. De nagyon sokszor nem politikai megfontolásból álltak el egy-egy film megvásárlásától, hanem azért, mert a film egyszerűen rossz volt. A Robin Hood ebbe a kategóriába tartozhatott.
